Képviselőházi irományok, 1939. II. kötet • 79-175., III. sz.

Irományszámok - 1939-159. Törvényjavaslat a Gozsdu-alapítványt érdeklő ügyek végleges rendezése tárgyában Bukarestben, 1937. október hó 27. napján kelt magyar-román megállapodás becikkelyezéséről

296 159. szái i utódállam igényt nem támasztott s nem is támaszthat. Cseh-Szlövákia ugyanis annakidején a párisi tárgyalásokon az alapítványokat illetően a területi elv álláspontjára helyezkedett, Jugoszláviával szemben pedig nem áll fenn kötelezettség azért, mert a párisi I. Egyezmény 1. cikke a magyar államot minden a trianoni szerződésből folyó kötelezettség alól mentesítette az 1931 : XI. t.-c. 3. §. második bekezdésében említett párisi Értekezlet 1930. évi április hó 28-iki záróülésének jegyzőkönyvében (11. pont) névszerint felsorolt alapítványokra vonatkozó tárgyalási kötelezettség kivételével. Ezen alapítványok között azonban a Gozsdualapítvány nem szerepel. Ilyen körülmények között a Gozsdu-alapítvány rendezésének kérdése, az 1930. évi április hó 28-i párisi megállapodás szerint is csak Magyarország és Románia között elintézendő kérdést képezett. Az alapítványnak a két állam között, az igényjogosultak számaránya szerinti megosztása helyett, helyesebbnek mutatkozott az a megoldási mód, hogy az alapítvány a maga teljes egészében, az alapítványhoz fűződő összes jogokkal és kötelezettségekkel együtt, adassék ki Romániának, viszont Románia arra kötelezze magát, hogy a Magyarországon lakó görög keleti románok részére létesítendő új alapítvány céljaira megfelelő pengőösszeget bocsát a magyar kormány rendelkezésére. Ez a megoldási mód fogadtatott el a megállapodásban elsősorban azért, mert nem látszott célszerűnek s helyesnek az, hogy az alapítvány megoszlásával két külön államban létezzék ugyanazon nevű és célú alapítvány, de különösen is indokolttá tette ezt az alapítónak a végrendeletében megnyilatkozott s az általános jogelvek szerint a lehetőséghez képest mindig követendő akarata. Az alapító végrendeletében az alapítvány kezelésére a keleti orthodox román metropolita elnöklete alatt az összes magyarországi és erdélyi orthodox román püspökökből stb. álló képviselet megalakítását rendelte s annak székhelye a Romániához csatolt Nagyszebenben van. * Az alapítvány képviseletére rendelt szervek a mai Magyarországon hiányoznak s teljes egészükben Románia területén vannak; természetesnek s indokoltnak látszott tehát, hogy az egész alapítványi vagyon is oda jusson, ahol az alapító által kijelölt említett személyek és szervek vannak. A Gozsdu-alapítvány Románia részére való kiadásának természetes és logikus következményeként merült fel a szüksége annak, hogy a Magyarországon lakó görög keleti orthodox vallású azon románok részére, kik magyar állampolgárok, a megállapodás III. cikkében körülírt magyar alapítvány létesíttessék. Az ezen cikk értelmében Románia által Magyarországnak átadandó összeg a két országban lakó görög keleti orthodox románok arányszámának figyelembevételével állapíttatik meg. A megállapodás a Gozsdu-alapítványt érdeklő összes ügyeket véglegesen rendezi olyképpen, hogy a Gozsdu-alapítvány minden jogaival és kötelezettségeivel Romániának adatik át, ennélfogva annak végrehajtása után Magyarország minden kötelezettségének eleget tett s vele szemben sem Románia, sem az alapítvány képviseleti szervei többé semmiféle igényt nem támaszthatnak. Tekintettel arra, hogy a megállapodás végrehajtása után a Gozsdu-alapítvány megszűnik magyar alapítvány lenni, kimondandó volt az is, hogy a romániai alapítvánnyal szemben a román anyanyelvű görög keleti vallású magyar állampolgárok sem támaszthatnak igényeket az alapítvány jogcímén. Mivel a szóbanforgó megállapodás törvényhozási tárgyra vonatkozik annak megkötéséhez az országgyűlés hozzájárulása szükséges. Ennek megfelelően a törvényjavaslat 1. §-a a megállapodás törvénybecikkelyezéséről intézkedik, a 2. §. a megállapodásnak és mellékletének eredeti francia