Képviselőházi irományok, 1939. II. kötet • 79-175., III. sz.

Irományszámok - 1939-79. Törvényjavaslat a társulati adóról, a tantiemadóról és a társulati vagyonadóról

79. szám. •7 ..- (s) A jelen §-ban foglaltak szerint leírt vagy tartalékolt összegek csak abban az évben és abban a mértékben válnak adókötelesekké, amely üzlet­; évben és aminő mértékben azokat a vállalat rendeltetésüktől elvonja és úgy használja fel, hogy azok adókötelessé válnak. Ez az eset áll be különösen akkor, ha a vállalat a leírt vagy tarta­lékolt összeget a vállalati tőke feleme­lésére fordítja, vagy ha a feloszláskor abból a részvényesek, illetőleg a társa­sági tagok között az általuk befizetett tőkén felül feleslegeket oszt szét. Ha az adómentesen leírt vagy tartalékolt összeg a jelen bekezdés értelmében adókötelessé válik, azt a következő évben meg kell adóztatni, tekintet nél­kül arra, hogy az év milyen eredmény­nyel zárult. 15. §. (i) Az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereség­hez nem lehet hozzászámítani, ha pedig a vállalat a mérleg egyenlegének meg­állapításánál tehertételként számításba nem vette, a mérlegszerű nyereségből le kell vonni, illetőleg a veszteséghez hozzá kell számítani: 1. az előző évekről áthozott nyere­séget ; 2. a megadóztatott tartalékokból fel­használt összegeket; 3. a tantiemadó alá tartozó járandó­ságokat, valamint a tiszta nyereségből a vállalat alkalmazottainak kifizetett jutalékokat, vagy jutalmakat; 4. a részvénytársaságok új részvé­nyeinek kibocsátásánál a névértéken felül befolyt Összegeket; 5. a vállalat anyagi helyzetének ren­dezése érdekében eszközölt rendkívüli leírásokat, amelyek a vállalati tőké­ből, vagy tőketartalékból nyertek fede­zetet ; .. v , .6. azokat az összegeket, amelyeket az állam, törvényhatóság, vagy község (város) a vállalat anyagi helyzetének rendezése céljából juttat a vállalatnak anélkül, hogy erre a juttatásra egyéb­ként kötelezve volna; , : 7. a fogyasztási és értékesítő szövet­kezeteknél a tagoknak vásárlásaik, vagy a szövetkezet útján értékesített ter­meivényeik értéke arányában, a szö­vetkezeti formában működő biztosító vállalatoknál pedig a tagoknak díjfize­tésük arányában kifizetett visszatérí­tést ; 8. a biztosító magánvállalat által az életbiztosítási ügyletekből a biztosí­tott feleknek kifizetett nyereségrésze­sedést ; 9. bányavállalatoknál a szénjog végleges átengedéséért a föld tulajdo­nosa részére fizetett vételár évenkénti 2%-át mindaddig, amíg a levonás ösz­szege a vételárat kimeríti, feltéve, hogy a föld tulajdonosával kötött szerződést a vállalat az erre vonatkozó jogügylet létrejöttétől számított egy éven belül az adókivetésre illetékes m. kir. adó­hivatalnak bemutatja. Ha a vállalat a szerződés bemutatására vonatkozó kötelezettségének később tesz eleget, az évi 2%-ot csak az annak bemutatá­sát követő évtől kezdve igényelheti s a szerződés létrejötte és az annak be­mutatása között eltelt időre a kedvez­ményt többé nem érvényesítheti. Ha a szerződésből a szénjogok vételára nem tűnik ki, vagy aggályosnak mutat­kozik, a m, kir, adóhivatal a vételár nagyságát a jelen pont rendelkezései szempontjából a m. kir. bányakapitány­ság meghallgatásával állapítja meg; 10. a vállalat külföldön levő üzlet­telepeinek értékesítésénél az előző évi mérlegben kitüntetett értéken felül be­folyt összegeket, feltéve, hogy azokat a részvényesek, vagy a társasági tagok között sem egészen, sem részbén fel nem osztották. Ugyanilyen elbírálás alá esnek a vállalat tulajdonában levő külföldi kibocsátású részvények érté­kesítése folytán az előző évi mérleg­ben kitüntetett értéken felül befolyt összegek, ha a külföldi részvénytársa­ság részvényeinek legalább 25%-a a vállalat tulajdonában volt, vagy a részvények a külföldi telep értékesítése következtében jutottak a vállalat tu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom