Képviselőházi irományok, 1939. I. kötet • 1-78., I-II. sz.

Irományszámok - 1939-67. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése rágalmazás és becsületsértés vétségével gyanúsított Vásáry István országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

67. szán: 67. szám. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése rágalmazás és becsületsértés vétségével gyanúsított Vásáry István országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Tisztelt Képviselőház ! A debreceni kir. főügyészség 3.070/1939. f. ü. szám alatt Vásáry István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a debreceni kir. járásbíróság B. 31.112/20—1938. megkeresése szerint Kölcsey Sándor polgármester és Steinfeld István földbirtokos, debreceni lakosok, főmagánvádlók feljelentésére ellene a bíróság büntető eljárást indított a Debreceni Első Takarékpénztárnak 1938. évi október hó 7. napján tartott közgyűlésén nagy nyilvánosság előtt elhangzott, főmagánvádlókra nézve sértő, következő kitételei miatt: I. Vásáry István az intézettől történt hitel igénybevételeit kifogásolva, az említett pénzintézet anyagi romlásának okait megjelölve, közvetlenül a sértett Kölcsey Sándor személyére tért át és rá vonatkoztatva ezt mondta : ». . . mindez megtörténhetett akkor, amikor a Takaréknak jogtanácsosa dr. Kölcsey Sándor volt, igen, de a jogtanácsos úr ugyanakkor fedezetlen kölcsönnel tartozott a Takaréknak.«. II. Steinfeld Istvánról azt állította, hogy a Debreceni Első Takarékpénztár nehéz anyagi helyzetéért részben ő hibás és felelős. »Öt ugyanezen beszédében „titkos féreg

Éí-nek nevezte, aki itten a hiányos, jóhiszemű kereskedelmi törvény által adott lehetőségeknek az alapján a majoritási jogot gyakorolta«. »Ö volt az az ember, aki az intézet immorális igénybevételével négy év alatt igazgatósági tiszteletdíjakban, jelenléti díjakban, sőt fizetésekben csaknem 100.000 pengő összeget élvezett.«. A feljelentés tárgyát képező ezen cselekményben Kölcsey Sándor és Steinfeld István főmagán vádlók sérelmére elkövetett az 1914: XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző és a 3. §. 2. bekezdése szerint minősülő kétrendbeli rágalmazás vétségének, valamint ugyanezen törvénycikk 2. §-ába ütköző s a 4. §. szerint minősülő becsületsértés vétségének tényálladéki elemei látszanak fennforogni.