Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.
Irományszámok - 1935-710. A képviselőház közjogi, közgazdasági és közlekedésügyi, közoktatásügyi, igazságügyi, valamint földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" szóló 702. számú törvényjavaslat tárgyában
710. szám. 523 tudja másnak nézni, mint ingónak. El nem tekintve attól, hogy az ingóvagyon is érték, sokszor értékesebb és hasznosabb, mint az ingatlan, á javaslatnak e kitétele is csak olyan szónoki fogás, illetve »szónoki rágalom«, amely mellett nincs más tanú, csak maga a rágalmazó. Mert a tények mind ellené szólnak ennek a.frázisnak. Tudjuk, hogy a zsidó gazdasagok a legjobb gazdaságaink között yanriák,. amit bizonyít pl. az is, hogy a XI—XXX. tenyészállatvásáTokón, két évtized alatt, 19'60% ért el kitüntetést a zsidó gazdálkodók közül, holott "aránylag igen kis mezőgazdasági terület állott kezelésük alatt. Pedig az állat-gazdálkodás mutatja meg leginkább minden mezőgazdasági kultúra magasságát. Szó volt a bizottsági ülésen arról is, hogy mekkora a zsidó mezőgazdásági vagyon. Nos^; ha div.Kovács Alajos elfogult statisztikáján keresztül nézzük,is !meg ezt a kérdést, legfeljebb 4% zsidó tulajdonú ingatlanról van szó. Ezzel még hóm lehet kielégíteni csak a legkisebb mértékben sem a föld-igényeket és így nem is hiszem, hogy az ország nagybirtokos-osztálya, amely maga is komoly reformot akar, elfogadja csaléteknek a zsidókra kimondott vagyonkobzást, mintha az azután megszabadítaná a hozandó áldozatoktól. Meg kell gondolni azt is, hogy a zsidóság vagyonának nagy része csak eszmei érték, amely azonnal semmivé lesz, mihelyt üzemeinek, vállalkozásainak funkcionálása, amely, hozzáértésen és összeköttetéseken is alapszik, lehetetlenné válik. Kiesik az adóforrások jelentős része is. Mi lesz végül, ha meg nem állunk, a hadsereg fenntartásanak gazdasági.és pénzügyi bázisával;is? Felhoztak még érvül a bizottsági ülésen egyes zsidó megnyilatkozásokat, Jászi Oszkárnak és egyéb tudósoknak nyilatkozatait, hogy azok maguk is korholják a zsidpságot. Ez valóban ráfér egy részükre, de ha az ilyen nyilatkozatoknak olyan végzetes ereje lehetne, mint ez a javaslat is elképzeli, akkor igen rossz sors várna: reánk, keresztény magyarokra is, gondolva gróf Széchenyi István, Berzsenyi Dániel és egyéb nagy tekintély eh reánk szórt kárhoztató korholásaira. Nem az ilyen javaslat az, amellyel el lehet jutni a keresztény ifjúság és általában a nemzeterősödés, sőt a »fajvédelem« ígéretföldjére is. Egyetemes, szerves reformok kellenek, minden váll ereje, minden vagyon arányos és igazságos megterhelése. Nem tudom egyébként, mit akarunk a faj problémával, amely reánknézve lesújtó, mert a német fajvédelem egyik legnagyobb tudósa, Lagarde, csak úgy beszél rólunk, hogy a turáni faj csak terhe a történelemnek, amely ha mielőbb elpusztul, annál jobb lesz önmagára s a németekre nézve is. Az egész német fajelmélet groteszksége kiütközik pedig nálunk, ha meggondoljuk, hogy a szerint még az oláh cigány is rangosabb faj, mert — árja. Ha faj védelmet méltóztatnak, tessék már csecsemőkorban gondoskodni minden magyarról, mert hiába a szép szavak, a szónoki fogások, leginkább a kis nemzedék alultápláltsága vezet a degenerálódásra, amin kívül persze van még sok más közreható ok is. De az mind nem szűnik meg azzal a negatívummal, hogy a zsidót üldözzük. Egyetlen helyes fajpolitika csak az lenne, szakadjon vége már annak a it/.omorú magyar történelemnek, amelyről Kazinczyhoz intézett 1820 aug. 20-i levelében így ír gróf Dessewffy József : »Meg kell döbbenni mind szerencsétlenségünkön, mind gyávaságunkon. Mind az ég, mind a föld és népünk dolgos keze mindent elkövettek értünk, valamint azok, akik minket századok óta igazgatnak, mindent elkövetnek ellenünk.« Ma is ez történik és épen azért a javaslat erőltetése helyett, ha már nem megy másként, legjobb volna, ha a kormány szerencsésebb kezeknek engedné át helyét, nehogy hiúság, vagy makacsság miatt olyan újabb törvény kerüljön Corpus jurisunkba, amely ellenkezik Isten, az emberiség és a természet minden olyan magasabb törvényével (létfenntartási jog stb.), amely ellen törvényt hozni nem szabad. Egyre pedig, mielőtt gyűlöletet hirdetünk és kodifikálunk, igazán figyeljünk:
