Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.
Irományszámok - 1935-710. A képviselőház közjogi, közgazdasági és közlekedésügyi, közoktatásügyi, igazságügyi, valamint földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" szóló 702. számú törvényjavaslat tárgyában
710. szám, 513 2-ik melléklet a 710. számú irományhoz. Különvélemény. A t. Együttes Bizottság többségi határozatával szemben, amely a javaslatot általánosságban elfogadta, a Hsz.-ok 50. §-a alapján tisztelettel KÜLÖNVÉLEMÉNYT terjesztek elő, mert azt vallási, nemzeti, emberi, alkotmányjogi, történelmi, gazdasági és külpolitikai szempontokból elhibázottnak, igazságtalannak, a magyar jövőre is végzetesnek, a magyar nép lelkétől merőben idegennek tartom, miért is — mint sok kiváló képviselőtársam is — az általános vita befejeztével ellene szavaztam. Természetesen nem tetszelgek abban a hitben, mintha a javaslat ellen máris elhangzott sok remek felszólalás után azt várnám vagy csak remélhetném is, hogy szavamnak több foganatja lesz. Ilyen önhittségtől eltilt tehetségem szerény voltának tudata. Ezért nem is akarok és célzok mást különvéleményem előterjesztésével, mint jó szolgálatot tenni a már-már legyőzött ügynek azzal, hogy mindazt a sok aggodalmat s cáfolhatatlan érvet, adatot, amelyet jelesebb képviselőtársaim a javaslat ellen felsorakoztattak, itt lehetőleg röviden összefoglaljam és ezzel elérjem, hogy amikor a többségi határozat és annak indokolása a plénum elé kerül, azzal együtt ismertté váljék a tisztelt Ház előtt az altera pars véleménye és ellenkező álláspontja is. Az ügy nagy, egész nemzeti létünkre is végzetessé válható hordereje s az, hogy máris százezrek rémületbe révedő szeme tekint reánk reménykedve, mindenünnen pusztulásra szántak segélysikoltása száll felénk, mentse, hogy a tisztelt Házat, mielőtt már-már lesújtani készül, lelkiismeretem aggódó szavával még egy percre feltartóztatom. Természetesen itt csak az eredeti javaslat ellen szólhatok, mert az esetleges későbbi módosításokat nem ismerhetem, a különvéleményt pedig a Hsz.-ok 50. §-a szerint már az általános vita befejeztével be kell nyújtani. A Magas Tátra tövében még egy éve is ott láttam a csütörtökhelyi Zápolyakápolna falán —- nagy, színes freskó-betűkkel még régi nagyságunk idejéből felírva — a szent fohászt: »Isten óvja a magyar hazát!« Nem törölte le onnan, majd két évtizeden át, a megszálló hatalom sem. Még az ellenség is megérti és tiszteli az ilyen földjén maradt emléket, nagy érzést, tradíciót, történelmet. Akkor miért ne szabadna itthon is, testvérek közt, ma — nehéz időkben —- ezzel a törté65*
