Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.
Irományszámok - 1935-706. A képviselőház véderő, közjogi, közoktatási, közgazdasági és közlekedésügyi, valamint igazságügyi bizottságának együttes jelentése "a honvédelemről" szóló 691. szám törvényjavaslat tárgyában
706. szám. 345 títás tárgyaira esik. Ha az évi nyereségek összege az adókivetés alapjául szolgált mérleg és nyereség-veszteség számlákból nem állapítható meg, a vállalat összes nyereségét a nyersbevételek arányában kell megosztani. Amennyiben a vállalatnak a kisajátítás elrendelését megelőzőleg tíz üzleti éve még nem volt, az elmúlt üzlet éveknek az előbbiek szerint kiszámított átlagos évi nyereségét kell tőkésíteni. Ha a kisajátítás alá eső vállalat tulajdonosa rendes üzleti könyveket nem vezetett s ennek következtében a kisajátítás elrendelését megelőző utolsó üzleti évben mérleget nem készített, az átlagos évi nyereség tőkésített összege helyett a kisajátítás elrendelését megelőző utolsó vagyonadókivetés során alapul vett értékkel egyező összeget kell számításba venni. c) A bíróság a kisajátítási árat az a) és b) alatti tényezők mérlegelésével állapítja meg. (9) A bíróság által megállapított kisajátítási ár fele részét a kártalanítási határozat jogerőre emelkedésétől számított három hónap alatt készpénzben, fennmaradó fele részét pedig huszonöt év alatt három és fél százalékos utólagos kamatozás alapulvételével kiszámított félévi egyenlő részletek (annuitások) fizetésével kell kiegyenlíteni. Egyebekben az eljárásra az 1881 : XLI. törvénycikk rendelkezései megfelelően irányadók.« A fenti szövegmódosítás tekintetében az együttes bizottságot az a szempont vezette, hogy bár a kisajátítási ár megállapításánál figyelembe jövő értékelési tényezők tekintetében szükségesnek mutatkozik, hogy a bíróság részére — a bizonyítási eljárás túlságos elhúzódásának és kiterjesztésének, valamint a költségek ezzel kapcsolatos megnövekedésének elkerülése céljából — bizonyos támpontok állíttassanak fel, ezeknek az értékelési tényezőknek azonban olyanoknak kell lenniök, hogy azok egyrészt a valóságos érték megállapítására alkalmas következtetési alapul szolgálhassanak, másrészt ne merevítsék meg az eljárást s megfelelő keretekben tegyék lehetővé a bírói szabad mérlegelést. Indokoltnak találta továbbá az együttes bizottság a fizetési feltételek kedvezőbb megállapítását is olyképpen, hogy az eredeti szövegben megszabott egyharmad rész helyett, a kisajátítási ár fele részét vette fel egy összegben kifizetendő első részletként. A megelőző szövegmódosítások következményeképen az eredeti (e) bekezdés helyett új (10) bekezdésként a következő szöveg vétetett fel: »(10) Az (i)-—(i) és a (6) bekezdés rendelkezései, továbbá hadianyaggyárakra a (7)—(9) bekezdés rendelkezései, béke idejére is kiterjednek.« Végül —• kétségek elkerülése céljából — az együttes bizottság a 107. §-t a következő új (11) bekezdéssel egészítette ki: »(11) A jelen §. rendelkezései mezőgazdasági üzemekre nem vonatkoznak.« Hangsúlyozza ezzel kapcsolatban az együttes bizottság, hogy a »mezőgazdasági üzemek« alatt ebben a vonatkozásban nem érti az ú. n. mezőgazdasági mellékipari üzemeket, amelyeket a rendelkezések alkalmazása szempontjából a szoros értelemben vett ipari üzemekkel vesz egy tekintet alá, hanem a (11) bekezdéssel csak azt kívánja biztosítani, hogy a szoros értelemben vett mezőgazdálkodásban és a 95. §-al kapcsolatban már megemlített rokontermelési ágak gyakorlásában megnyilvánuló vállalkozásra, még szélesebb keretben való űzése esetében (pl. ménes) sem legyen a 107. §. rendelkezése alkalmazható. A 108. §. (1) bekezdésének első sorában —• a megelőző szövegmódosítás következményeképen — a 107. §. (3) bekezdése helyett a 107. §. (5) bekezdésére tétetett utalás. Ugyané §. (4) bekezdése tekintetében az együttes bizottság a szakszerűség biztosítása érdekében szükséges előzetes meghallgatást itt is alkalmazandónak találta s evégből — az I. alatt kifejtetteknek megfelelően —• a (*) bekezdés eredeti 44*
