Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-702. Törvényjavaslat a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról

702. tóm. 317 A javaslatnak nagyjelentőségű újítása az 1938: XV. törvénycikkel szemben az, hogy az arányszám-szabályozás körébe kifejezetten bevonja a mezőgazdasági üzemeket is (1937 : XXL t.-c. 2. §. 1. p.), továbbá a más vállalatokra (foglalkozásokra) megállapított irányelveknek megfelelően azokat a vállalatokat és egyéb munkahelyeket, ahol az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak száma tíznél kevesebb. Nincs ok ugyanis arra, hogy ezeket a — már nagy számuknál fogva is a legnagyobb figyelemre igényt tartó — üzemeket a szabályozásnál mellőzzük, illetőleg ne úgy vegyük figyelembe, mint általában a magánvállalkozást. Az 1938 : XV. t.-c. 8. §-ának e részbeni hiányossága eddig is súlyos ellenvetésekre adott alkalmat. Kern szabad továbbá szem elől téveszteni, hogy a gazdasági életnek szabályozás alá vont ágazataiból és csoportjaiból kiszoruló zsidó alkalmazottak a fajrokon munkaadók és tőkések támogatásával és a nemzsidó alkalmazottaknak minden eszközzel való kiszorítása mellett elárasztani készülnek a szabályozáson • kívül maradt területeket, különösen a kisipar, a kiskereskedelem és a mezőgazdaság értelmiségének munkahelyeit. A tapasztalatok nyomán a javaslat az értelmiségi munkakörben foglalkoztatott nemzsidó és zsidó alkalmazottaknak az 1938 : XV. t.-c. 8. §-ában tartalmazott nyolcvan-húsz százalékos arányszámát is megváltoztatja olyképpen, hogy a zsidók' arányszámát általánosságban tizenkét százalékra szállítja le. Ez az utóbbi is jelentékenyen, kétszeresen meghaladja a zsidóságnak lélekszám szerinti arányát, a régi rendelkezés fenntartása tehát a nemzsidókra jelentett volna méltánytalanságot. Ez a méltánytalanság még kirívóbb lenne, ha figyelembe vesszük, hogy a zsidók egy része az 1938 : XV. t.-c. 4. §-ának második bekezdése, illetőleg a jelen törvény 2. §-ának 1—2. pontja értelmében a fenti arányszámokból való kivétel mentességét is élvezi s ekként a zsidók valóságos arányszámát jelentékenyen növeli. Ennek az arányszámemelkedésnek szab megfelelő határt a §. első bekezdése akként, hogy a zsidóknak tekintett, de a 2. §. első bekezdése címén kedvezményes elbánásban részesített csoportok tagjai javára, a tizenkét százalékot további három százalékkal legfeljebb tizenöt százalékra engedi emelni. Önként értetődik, hogy a 2. §. első bekezdése alá tartozó zsidók a zsidók részére általában nyitva álló — a tizenkét százalékon belül eső —• helyeket is elfoglalhatják^. Az 1938 : XV. törvénycikk végrehajtása során felmerült gyakorlati jelentőségű vitás kérdést dönt el a §. azzal, hogy a művezetőket az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottakhoz sorolj a. A kisebb üzemekre nézve a §. második bekezdése számszerűen határozza meg a zsidó alkalmazottak legmagasabb számát. Minthogy ez a szám a zsidókra nézve —• a nagyobb üzemekben megállapított arányszámhoz viszonyítva — jelentékenyen kedvezőbb, e részben a javaslat már nem tesz különbséget a 2. §, alá eső és nem eső zsidók között. Az 1938 : XV. törvénycikk elveinek fenntartását jelenti, hogy ugyanez az arányszám, amely az alkalmazottak száma tekintetében van megszabva, az illetményeik összegének arányára is irányadó. Minthogy e téren különösen sok kijátszási törekvés nyilvánult meg, a javaslat kiemeli, hogy bárminő címen adott, tehát bármiként elkönyvelt juttatást a munkaadó részéről, alkalmazotti illetményként kell számításba venni. Ide tartozik természetesen, ha a munkaadó az alkalmazottnak vagy őreá tekintettel hozzátartozójának vagy másnak jutalmat, ajándékot, segélyt adományoz, az utóbbiak kötelezettségeit kiegyenlíti, őket természetbeni adományokban részesíti stb. A §. negyedik bekezdése megszabja, hogy az arányszám elérésének végső