Képviselőházi irományok, 1935. XI. kötet • 636-678. sz.
Irományszámok - 1935-674. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségével gyanúsított Czirják Antal országgyűlési képviselő mentelmi ügyében
444 674. szám. szándékos meghamisítására is.« »Ha Süsz Ödön valóban a szikvíziparosság szószólója lenne, akkor miért kellett egy olyan érdekképviselettel szemben, amely a szikvíziparosok és csakis a szikvíziparosok érdekeinek a szolgálatára alakul, azonnal felvonultatni a „rokonszakmák" képviselőit és velük valóságos haditanácsot tartani a szikvíziparosok ellen? S miért kellett ennek a haditanácsnak az eredménytelensége és csúfos kudarca után miniszteri nyilatkozatot hamisítani a szikvíziparosok esetleges megfélemlítésének reményében?« »Mert Süsz úrnak, a „tősgyökeres szódásnak" soha sem az fájt, hogy mi van a szikvíziparral. Az ő szikvízberendező üzeme sokkal közelebb volt az érző és a szikvíziparosok első komoly gazdasági megmozdulására görcsösen megremegő szívéhez, mint a szakmának ezer baja és kellemetlensége.« »Süsz úr természetesen és magától érthetődően mindenben „üzletet" szimatol, mert hiszen az ő eddigi szereplése kizárólag üzleti és még hozzá egyéni üzleti szempontokat szolgált. Mi mást egy olyan „tősgyökeres szódástól" aki, ha kell szódás, ha kell szifonos — nem is kívánunk. Épp ezért még csak fáradtságot sem veszünk magunknak arra, hogy kioktassuk őt.« »A „tősgyökeres szódás" jónak látta megfenyegetni még azzal is a szikvízip'arosokat, hogy ha nem hajlandók továbbra kényre-kedvre kiszolgáltatni magukat az ő és társai terrorjának, akkor majd a nagytőke útján fogják a torkukra tenni a kezüket.« ». . . egytől-egyig a legerélyesebben visszautasítják Süsz Ödönnek ezt az egyéni akcióját és valamennyien kifejezésre juttatják azt, hogy örömmel és készséggel fognak a szövetséggel és a szövetkezettel együttműködni.« ». . . persze Süsz úr nagyon is jól tudja, hogy mi a szövetkezet megalakulásakor csak a legszükségesebb számú részjegyzést jelentettük be az akkor már birtokunkban lévő nagyszámú jelentkezőből« ». . .Süsz úr, miért ez a nagy rémület?« ». . .talmi fényű glóriát vont Süsz Ödön úr riadalomtól remegő feje köré« ». . . a magunk útján, akár tetszik ez Süsz úrnak, akár nem. Ezen az úton se valótlanságokká 1 , se rágalmakkal, se hamisításokkal nem lehet megállítani bennünket. Miután pedig se időnk és kedvünk ahhoz, hogy olyanokkal, akik arra nem érdemecek« »Egy vidéki szikvíziparos.« II. »Fogadatlan prókátor !« »Megtagadták a közösséget a szénsavasok és szifonosok a Süsz Ödön-féle fenyegetésekkel« »A magát „tősgyökeres szódás"-nak híresztelő Süsz Ödön felszerelő vállalat és szifonfej öntöde tulajdonos lapjának. ,,A Szikvízipar "-nak szeptemberi számában olvassuk az alábbi épületes fenyegetéseket, amiket ez a „tősgyökeres szódás'* a szövetségünk és a szövetkezetünk kötelékében szervezkedő vidéki szikvíziparos kartársak megfélemlítésére szánt:« »A szénsavérdekeltség és a szifonosok — akik nevében fenyegetődzik Süsz Ödön — együttesen és külön-külön is megtagadták a vele való értelmi közösséget. Ezt levélben közölték Czirják Antal elnökünkkel.« »Több szót nem vesztegetünk ezek után a Süsz-féle fenyegetésekre. Mindenki ítélje meg saját felfogása szerint, hogy mennyi értéket lehet neki tulajdonítani. Annyi bizonyos, hogy a pesti szódásokat képviselő hosszúnevű szövetség ügyvezető elnöke, Süsz Ödön, alaposan levizsgázott fenyegető cikkével azokról a kötelezettségekről, amiket érdekképviseleti munkásságához fűztek a megbízó«. A cikkek egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1914 : XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző, a 3. §. szerint minősülő sa.jtó útján elkövetett rágalmazás vétségének jelenségeit látszik feltüntetni. A szóbanforgó hírlapi közlemények névtelenül jelentek meg, a lap felelős szerkesztője, illetve kiadója pedig a cikkek szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg es a cikkek kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva, a vád tárgyává tett hírlapi közleményekért Czirják Antal országgyűlési képviselő felelős szerkesztőt, illetve kiadót terheli a sajtójogi felelősség a St. 34. és 35. §-a értelmében. i
