Képviselőházi irományok, 1935. X. kötet • 592-635., V. sz.

Irományszámok - 1935-617. Törvényjavaslat az állami rend megóvása végett szükséges sajtórendészeti rendelkezésekről

290 617. szám. kísérletként kívánja büntetni. Természetes azonban, hogy a cselekményt ilyenként minden esetben, vagyis akkor is büntetni kívánja a javaslat, ha az esetleg elkövetett vétség kísérlete az általános szabályok szerint (Btk. 65. §. második bekezdése) nem esnék büntetés alá. A §. második és harmadik bekezdésében több oldalról előterjesztett óhajnak megfelelve, a javaslat módot kíván adni a sértettnek arra, hogy a nemidőszaki sajtótermékben sérelmére elkövetni szándékolt bűntett vagy vétség esetében a bíróságnál kellő időben tett indítványa alapján a bíróság által esetleg elrendelt lefoglalás útján az ilyen sajtótermék terjesztését megakadályozza. Az 5. és a 6. §-ohhoz. Az 5. §. a büntető rendelkezést tartalmazza. Az első bekezdés a nyomda-, kőnyomda- vagy más többszörösítő vállalat tulajdonosának vagy más többszörösítőnek büntetőjogi felelősségét állapítja meg, mégpedig a szándékos és a gondatlanságból elkövetett cselekményre ugyanabban a büntetési tételben, a második bekezdés pedig a terjesztésben vagy elszállításban közreműködőnek, továbbá az ott megjelölt sajtótermék terjesztőjének büntetőjogi felelősségét állapítja meg, de csak arra az esetre, ha a cselekményt szándékosan követte el, amit világosan kifejezésre juttat a második bekezdésben »tudva« s az »e körülményt ismerve« szavak használata. A vétkesség tekintetében ez a megkülönböztetés teljesen indokolt és méltányos ; a terjesztőtől s az elszállításban vagy a terjesztésben közreműködőtől ugyanis nem lehet általában elvárni akkora elővigyázatosságot és gondosságot, hogy mielőtt tevékenységét megkezdette volna, tájékozódásra kötelezzük atekintetben, hogy közreműködése nem olyan cselekményt mozdít-e elő, amelyet a jogszabály még tilt. Ha azonban ezt tudja, cselekménye kétségtelenül büntetést érdemel. Az első bekezdésben a szándékos s a gondatlan cselekménynek ugyanazon büntetéssel sujtása módot fog adni a bíróságnak az egyéniesítés legmesszebbmenő alkalmazására s az ellen aggodalom a cselekmények súlyossága tekintetéből sem támasztható, mert gondatlanságból elkövetett cselekmény, ha a közérdek súlyos megsértésével járt vagy azt súlyosan veszélyeztette, tárgyilag is súlyosabb és súlyosabb büntetést érdemlő cselekmény lehet, mint az olyan szándékos cselekmény, amely sem a közérdeket, sem mások jogos érdekét számbavehetőleg nem sérti és nem is veszélyezteti. De meg büntető jogszabályainknak az enyhítő körülmények figyelembevételére (Btk. 92. §.), megfelelő esetben pedig az ítélet végrehajtásának felfüggesztésére (Bn. 1. §., Te. 124. §.), sőt bűnösség esetében is az eljárás megszüntetésére (Te. 125. §.) vonatkozó rendelkezései mindkét esetben egyaránt alkalmazást nyerhetnek és módot adnak az adott eset összes körülményeinek méltányos figyelembevételével az igazságos és méltányos határozat meghozatalára. Hatályos jogunk, amint azt a 2. §. indokolásában már említettük, nem ismeri a »nyomban a többszörözés befejezése után« kötelező beszolgáltatási kötelezettséget és csak pénzbüntetéssel (eredetileg csak 200 K-ig terjedhetett) büntethető kihágásként bünteti a St. 27. §-ában a nyomda- vagy kőnyomdatulajdonost, aki a kötelespéldányt az illetékes kir. ügyészségnek meg nem küldi. A terjesztés egyes eseteit pedig hatályos jogunk (St. 24. §. 3. p.) ugyan vétségként, de csak egy hónapig terjedhető fogházzal (St. 25. §. 2. p.) bünteti. Tekintve, hogy a javaslat a fentebb kifejtett okokból ugyanazon büntetési tétellel rendeli büntetni az 5. §. első vagy második bekezdése alá eső cselekményeket, második bekezdésébe beleolvasztotta a St. 24. §. 3. pontjában meghatározott vétséget és ennek folytán a javaslat 6. §-ában hatályon kívül helyezte a St. 24. §-ának 3. pontját, továbbá a St. 25. §. 2. pontjának azt a részét, amely az