Képviselőházi irományok, 1935. X. kötet • 592-635., V. sz.

Irományszámok - 1935-616. Törvényjavaslat a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról

616. szám. 265 Az 1930. évben a csonkaország egész területén volt 1514 lapszerkesztő és hírlapíró ; ebből zsidó 480, vagyis 31'7%. Ugyanebben az évben Budapesten volt 1141 lapszerkesztő és hírlapíró; ebből zsidó 412, vagyis 36*1%. Az 1935. évben Budapesten volt 1441 lapszerkesztő és hírlapíró ; ebből zsidó 508, vagyis 35*3%. Ha tehát figyelembe vesszük, hogy a zsidóság aránya az ország összes lakosságához képest 1920-ban 5*9%, 1930-ban 5*1%, Budapesten 1920-ban 23*2%, 1930-ban 20*3%, szembetűnően tárul elő az, hogy a zsidóság milyen aránytalanul foglalt helyet az újságírók között s hogy különösen milyen nagy mértékben szállotta meg az újságírói kereső foglalkozást az ország fővárosában! Ha nem is ilyen nagyarányú, de mégis aránytalan mértékű a zsidóság elhelyezkedése a színművészeti kereső foglalkozások körében is. Erről az alábbi adatok tájékoztatnak : 1920-ban volt az ország egész területén 2293 színész és színésznő, beleértve a filmszínészeket is ; ebből zsidó 521, vagyis 22*7%. 1930-ban a színészek összes száma az ország egész területén 1970 ; ebből zsidó 475, azaz 24*1 %. Különösen jellemzőek ebben a körben is a Budapestre vonatkozó adatok. A budapesti színészek száma 1920-ban : 1366 ; ebből zsidó 379, vagyis 27*7 %. Tíz évvel később, 1930-ban volt Budapesten 1168 színész, közülök 354, azaz 30*3 % zsidó. 1935-ben a budapesti színészek összes száma 1269, akik között még mindig 339, azaz 28*7 % a zsidó. Ezek a számadatok — utalva az általános indokolásban a történeti fejlődés figyelemmel kísérésével rendszeres összefoglalásban ismertetett adatokra — szembetűnően mutatják a zsidóság hatalmas arányú előnyomulását és gyökeres intézkedés szükségét kiváltó térfoglalását minden téren, de különösen az értelmiségi kereső foglalkozások körében. Ez az előnyomulás az életviszonyok minden vonatkozásában hátrányosan érezhető módon megbontotta a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyát. A társadalmi és a gazdasági élet egyensúlya nélkül nem lehet állandóan vagy tartósan biztos egyéni és közületi életberendezést fenntartani. A történelem tanúsága szerint mindig az egyensúly megbontása idézte elő a társadalmi és az állami élet megrázkódtatásait. Ezeknek elkerülése végett kell egyensúlynak lenni a társadalom, az állam, a nemzet életében épúgy, mint amiképpen egyensúlynak kell lenni a közületi élet kisebb csoportosulásaiban s magának az egyes embernek életében is. A jogi szabályozásnak ez az egyetemes érvényű alapelve teszi az emberi élet egyéni- és közületi megnyilvánulásait értékelve irányító törvényhozói és kormányzati működésnek elemi kötelességévé, hogy a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályos biztosítása érdekében kellő időben megtegye mindazokat a rendelkezéseket és intézkedéseket, amelyek az adott viszonyok közt célravezetőknek mutatkoznak. Ezeken a megfontolásokon alapul a javaslat 4. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a sajtókamara,* úgyszintén a színművészeti kamara tagjaiul zsidókat csak olyan arányban lehet felvenni, hogy számuk a kamara összes tagjai számának húsz százalékát ne haladja meg. Figyelembe véve azt, hogy a zsidók arányszáma ezidőszerint az ország összes lakosságának 5-1%-a — Budapesten, amely a hírlapírók és a színművészek számra és irányító súlyra nagyobb részét foglalja magában, — 20-5% —- a 20%-ban meghatározott arányszám igazságosnak, helyesnek és tárgyilag keresztül vihet őnek mutatkozik. A hazáért a legnagyobb áldozatot hozó hadirokkantak és tűzharcosok javára tanúsított méltányosságot jelenti a 4. §. második bekezdésének a renKépv. iromány. 1935—1940. X. kötet. 34