Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

546. szám. 87 takból kitűnik — a bírói rendszer külföldön is mindinkább tért hódít s a parlamentarizmus klasszikus hazája, Nagy-Britannia is ezt a rendszert fogadta el. A hazai és a külföldi jogfejlődés mellett azonban egyéb okok is amellett szólnak, hogy a magyar törvényhozás ezúttal is a bírói rendszer mellett foglaljon állást. Hogy valamely választásnál történtek-e szabálytalanságok és hogy a lefolyt választás érvényes-e vagy sem, az nem politikai, hanem jogi kérdés, amely tisztán és kizárólag a választást szabályozó tételes rendelkezésekre való tekintettel dönthető el. Ebből következik, hogy a választások érvényességének elbírálására a parlament, amely elsősorban politikai jellegű testület s amely ennélfogva természetszerűleg minden hozzákerülő ügyet elsősorban politikai szempontból vesz vizsgálat alá, a legkevésbbé látszik alkalmasnak. A választásoknál ugyanis pártok küzdenek egymással s a választási visszaéléseket és más szabálytalanságokat rendszerint pártérdekből szokták elkövetni. Annak a pártnak pedig, amelynek érdekében szabálytalanság történt, nem érdeke, hogy ezek a szabálytalanságok kiderüljenek s viszont annak a pártnak, amelynek sérelmére követtek el valami szabálytalanságot, érdeke fűződik ahhoz, hogy az elkövetett szabálytalanság, még ha jelentéktelen is, olyannak tüntettessék fel, mint amely a választás eredményére döntő befolyással volt. A parlament a maga bizottságait, tehát azt is, amely a választások érvényessége felett volna hivatott dönteni, a pártok aránya szerint szokta összeállítani. Nyilvánvaló ennélfogva, hogy a parlamenti bíráskodás már természeténél fogva kizárja az elfogulatlan, pártszempontoktól nem feszélyezett, független és csakis a bizonyított tényekre és az érvényben lévő jogszabályokra alapított ítélkezés lehetőségét, mert az érdekelt pártokat teszi a pártvisszaélések és pártsérelmek bírájává, holott kétségbe nem vonható igazság az, hogy senki sem lehet a maga ügyének bírája. A pártérdekektől nem feszélyezett s a pártoktól független olyan testületre kell tehát bízni a választások feletti bíráskodást, amely már összeállításánál fogva biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a tényállást elfogulatlanul fogja megállapítani és a megállapított tényállásra képes a jogszabályokat megfelelően alkalmazni. Ez pedig nem lehet más, mint a független bíróság. Ezért a törvényjavaslat a választások feletti bíráskodást illetően a bírói rendszert tartja elfogadandónak, illetőleg továbbra is fenntartandónak. A további kérdés ezek után csak az lehet, hogy vájjon melyik bíróság hatáskörébe utaltassék a választások feletti bíráskodás? Az 1874 : XXXIII., az 1899 : XV. és az 1908 : XXXVII. törvénycikkek ugyanis a kir. Kúriára bízták ezekben a fontos ügyekben az ítélkezést, bizonyos korlátozásokkal és csak az 1925 : XXVI. törvénycikk utalta ezeket az ügyeket minden korlátozás nélkül a m. kir. közigazgatási bíróság elé. A törvényjavaslat az 1925 : XXVI. törvénycikk álláspontjának megfelelően továbbra is a közigazgatási bíróság hatáskörét tartja fenn, mert a választások feletti bíráskodás közjogi természetű, már pedig számos közjogi kérdés felett ma is a közigazgatási bíróság ítélkezik. A községi, törvényhatósági és felsőházi tagválasztási ügyek a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozván, egészen okszerű, hogy az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodás is ennek a mindinkább alkotmánybírósággá is fejlődő legmagasabb bíróságnak hatáskörébe tartozzék, * *