Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.
Irományszámok - 1935-590. A képviselőház közjogi bizottságánakjelentése "az országgyűlési képviselők választásáról" szóló 546. számú törvényjavaslat tárgyában
590. szám. 403 a községben lakik vagy van lakása, az elemi népiskola hatodik osztályának elvégzése nélkül is van választójoga akkor, ha az elemi népiskola negyedik osztályát sikeresen elvégezte. Az értelmiségi cenzus tekintetében még ennél is tovább ment a javaslat, amikor bizonyos kellékek fennforgása esetén annak is ad választójogot, aki sem a jhatodik, sem a negyedik elemi népiskolai osztályt nem végezte el, hanem csak írni és olvasni tud és családfenntartó, feltéve természetesen, hogy az illető életének 26. évét betöltötte, tíz év óta magyar állampolgár és hat év óta ugyanabban a községben lakik, vagy van lakása. Az írni és olvasni tudáson alapuló választói jogosultság mellék jogcímei között szerepelnek egyrészt azok a jogcímek, amelyek ajháborús szolgálattal vannak összefüggésben, amelyek önálló foglalkozást jelentenek (iparos vagy kereskedő), továbbá különböző kedvezményes mellékjogcímek vannak megállapítva a földművesekre és a földbérlőkre, nemkülönben a gazdasági cselédekre és a mezőgazdasági munkavállalókra. A javaslat aktív választójogosultságot ad életkorára való tekintet nélkül azoknak a férfiaknak, akik egyetemen, vagy más főiskolán tudori vagy képesítő oklevelet szereztek, amennyiben az általános kellékeknek egyébként megfelelnek. A javaslat a lajstromos választókerületekben szavazó női választóknál a 30. életév betöltését, a tíz évi magyar állampolgárságot, a hat évi helybenlakást követeli meg, ha az illető ezenfelül az elemi népiskola hatodik osztályát vagy más tanintézetnek ezzel tanértékre egyenrangú osztályát (évfolyamát) sikeresen elvégezte és magát saját vagyonának jövedelméből, vagy saját keresetéből tartja el. Az értelmiségi cenzus szempontjából a fentivel azonos intézkedések vannak a javaslat azon szakaszában, amely az országgyűlési képviselői választói aktív jogosultságot az egyéni választókerületekben szabályozza. Bizonyos kedvező eltérés mutatkozik a magasabb képzettséggel rendelkező nők javára. Az egyéni választókerületekben érvényesülő országgyűlési képviselői aktív választójog szabályozásának keretében főkellékként az )>élethivatásszerű állandó foglalkozás« is fel van véve. Ezen rendelkezés mikénti értelmezése tekintetében hosszabb vita fejlődött ki a bizottságban, amely azzal végződött, hogy a bizottság az »élethivatásszerű állandó foglalkozás« kifejezés helyett a szövegben az »állandó foglalkozás« kifejezést helyezte és ilyenmódon az »élethivatásszerű« szó a szövegből töröltetett. Ennek a törlésnek az indoka az volt, hogy az élethivatásszerű állandó foglalkozás kifejezés nem mutatkozott eléggé szabatosnak és különösen aggályok merültek fel a tekintetben, hogy a névjegyzékek összeállításával foglalkozó egyének a tekintetben, hogy mit kell élethivatásszerű foglalkozásnak tekinteni, nem lesznek-e egymástól annyira eltérő felfogásban, hogy ez a választó]ogosultság elbírálásánál indokolatlan nehézségeket fog támasztani. Minthogy pedig az élet hivat assz erű foglalkozás fogalmi körének a választójogosultság szempontjából való teljesen kimerítő és megnyugtató meghatározása a codificatio során nehézségekbe ütközött, ezért legcélszerűbb megoldásnak mutatkozott az élethivatásszerű fogalomnak a kiküszöbölése. A törvényjavaslat eredeti szövege a képviselőválasztásoknál kétféle választójogosultságot ismer, az országgyűlési képviselőválasztó jogosultságot és a törvényhatósági választó jogosultságot. A törvényhatósági választójog alkalmazásba vétele abból a gondolatból adódott, hogy a lajstromos választásnál a törvényhatóságok közönségének kívánta a tervezet megadni a választási jogot. A törvényhatóságok közönségének a választásokba való bevonását a javaslat egyrészt azért tartotta helyesnek, mert az ősi képviseleti alkotmányunk is erre az alapra volt lefektetve, másrészt pedig azért, mert a törvényhatóságok ma is eleven közösségi életet élő, a gazdasági és kulturális érdekek közösségével egybefűzött közjogi 51*
