Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

546. szám; 127 -A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés azért szükséges, mert a kérdéses költségekkel kapcsolatban a múltban viták merültek fel. A 211. §-hoz. A 211. §-ba felvett rendelkezések megfelelnek a jelenlegi jogállapotnak. Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések az 1925 : XXVI. törvénycikk 182. §-ából; a (3)—(5) bekezdésben foglalt rendelkezések pedig az 1934 : I. t.-c. 2. §-ából vannak — a szöveg némi módosításával — átvéve. A 212. §-hoz. A 212. §-ban foglalt rendelkezéseket az 1925 : XXVI. törvénycikkből vettük át a mai jogállapotnak megfelelően módosítva. A 2IS. §-hoz. Abban az esetben, ha az országgyűlési képviselőnek tiszteletdíján és lakáspénzén felül nincs más jövedelme, az egész képviselői járandóságnak bírói végrehajtás során igénybevétele a megélhetési alapot vonhatja el az országgyűlési képviselőtől. Ennek megakadályozását szolgálják a 213. §-ba felvett rendelkezések, amelyek az országgyűlési képviselőt megillető tiszteletdíj és lakáspénz tekintetében ugyanolyan mértékben kívánják biztosítani a bírói végrehajtás alól való mentességet, amilyen mértékben ez a mentesség az 1908 : XLI. t.-c. 6. §-a, az 1929 : XIV. t.-c. 6. §-a és az 1930 : XLI. t.-c. 11. §-a értelmében azoknak a közszolgálati alkalmazottaknak a járandóságai tekintetében fennáll, akikre a közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok hivatali járandóságait terhelő tartozások rendezéséről és hitelszükségleteinek kielégítéséről szóló 1918 : XXII. törvénycikk rendelkezései nem terjednek ki. Ugyanazok az okok, amelyek az országgyűlési képviselő járandóságainak a fentebb megjelölt mértékben a bírói végrehajtás alól mentessége mellett szólnak, alapjukban fennállanak az országgyűlés mindkét Háza választott tisztviselői (elnöke, alelnöke, háznagya és jegyzői) tiszteletdíjának és esetleges lakáspénzének a bírói végrehajtás alól mentességére is. Az 1908 : XLI. t.-c. 6. §-a a közszolgálati alkalmazottak járandóságainak a végrehajtás alól mentessége tekintetében úgy rendelkezik, hogy a most idézett §-ban felsorolt járandóságoknak legfeljebb egyharmada és ez is csak úgy vehető végrehajtás alá, hogy a végrehajtást szenvedő részére évi kétezer korona a fog^ laláson túl is érintetlenül maradjon. Az ebben a rendelkezésben foglalt kétezer korona értékhatár helyett a 62.600/1925. I. M. számú rendelet 4. §-a kétezer pengő értékhatárt állapított meg. Az értékhatárra vonatkozó rendelkezés a most tárgyalt járandóságok tekintetében felesleges, mert az országgyűlési képviselők és az országgyűlés választott tisztviselői tiszteletdíjának a javasolt rendelkezés szerint a foglalás alól mentes kétharmada az évi kétezer pengőt — kivéve a felsőház jegyzőinek tiszteletdíját — meghaladja s előreláthatólag a jövőben is mindenkor meg fogja haladni és így nincs szükség arra, hogy a bírói végrehajtás alól való mentességnek a jelen javaslatban foglalt megállapítása a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó rendelkezéshez hasonlóan értékhatárt tartalmazzon. A felsőház jegyzőinek a jegyzői tiszteletdíj feltehetően nem kizárólagos jövedelmük és ezért a jelen javaslatban ebből a szempontból sem szükséges az értékhatárra vonatkozó rendelkezés. Amennyiben a §. nem tartalmaz különleges rendelkezést, az állami tisztviselőkre nézve irányadó végrehajtási szabályokat a dolog természete szerint alkalmazni lehet az országgyűlési képviselő, illetőleg az országgyűlés választott tisztviselője ellen irányuló végrehajtás tekintetében is. Ezt a 213. §. (5) bekezdése világosan kimondani kívánja. . Külföldi jogokban az 1925. május 4-i 790. számú olasz törvény az 1912. és 1923. évi olasz törvényekhez hasonlóan tartalmazza azt a szabályt, hogy a hivatalával járó költségek megtérítése címén a szenátort és a képviselőt megillető járandóság tekintetében sem lemondásnak, sem engedménynek, sem foglalás-