Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról

382 545. szám. tosítási kötelezettségek aránylag rövid idejére való tekintettel is fokozott gondosságot kell követniök. A fokozott gondosságot a társadalombiztosító intézeteknek is szem előtt kell tartaniok, de a járuléktartalék tőkéinek elhelyezésénél a rideg üzleti szempontokon túl egyéb olyan érdekeket is tekintetbe kell venniök, amelyeket a magánbiztosító vállalatok a tőkék elhelyezésénél nemcsak nem vehetnek figyelembe, hanem feltétlenül figyelmen kívül kell hagyniok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a biztonsági szempontot a társadalombiztosítási intézmények ne kövessék teljes szigorúsággal és különösen nem jelenti azt, hogy a jövedelmezőség kérdését alárendelt szempontnak tekintsék. Figyelemmel arra, hogy a társadalombiztosítási intézmények viszonylagosan örök életűeknek vannak elgondolva, a járuléktartalék a várományfedezeti rendszer mellett olyan összegre nő, hogy a folyó bevételek a járuléktartalék hozadékával együtt fedezzék az évrőlévre felmerülő kötelezettségeket. A hozadék kérdésének tehát nem szabad a tőkék elhelyezésénél háttérbe szorulnia, hanem azt a biztonsággal együtt kell érvényesíteni. Ez viszont nem jelentheti azt, hogy átmeneti, túlzottan magas hozadék mellett is elhelyezhetik a járuléktartalék tőkéit, mert a túlzottan magas hozadék a legtöbbször a tőkebiztonság csökkenésének kockázatát foglalja magában. A biztosító magánvállalatoknál a tőkék elhelyezésénél a likviditás szempontját is fokozottan figyelembe kell venni, a társadalombiztosítási intézmények viszont ezt alárendelt jelentőségűnek ítélhetik a maguk szempontjából. A biztosító magánvállalatnak pénz szükségletét előre meg kell határoznia és ennek megfelelően kell a likviditást megvalósítani, a társadalombiztosítási intézmények pedig a folyó bevételekből és a járuléktartalék hozadékából fedezik szükségleteiket és így a már elhelyezett járuléktartaléktőkék szempontjából a likviditás alárendelt jelentőségű. A hozadék szempontjait a biztonsággal együtt legalább azon a vonalon kell megvalósítani, amely vonal mérsékelten felette van a számításoknál alkalmazott kamatlábnak, hogy az előre nem látott hozadékingadozásra is biztosítható legyen a kiegyenlítés. A törvényjavaslat is az elhelyezések különböző módjainak vegyes rendszerét tartja szem előtt éppen arra való tekintettel, mert a különböző elhelyezési területeken a hozadék is egy és ugyanabban az időben mértékében nem egyenlő. A hozadékkülönbségek kiegyenlítése és a viszonylagosan állandó hozadék éppen azzal érhető el, ha a járuléktartalék elhelyezése jól átgondolt vegyes rendszer mellett történik. Mivel a likvid elhelyezés hozadéka a legkisebb mértékű szokott lenni és a járuléktartalék elhelyezésénél a likviditás szempontja amúgy is alárendelt jelentőségű, a pénzintézeteknél kamatozólag elhelyezett követelések a járuléktartalékalapnál tényleg csak átmenetiek lehetnek, vagy azt a célt szolgálhatják, hogy a rideg üzleti szempontokat követő elhelyezési politikát inkább mellőző társadalombiztosítás az előre nemlátott, de feltétlenül figyelembe veendő közérdekű elhelyezések szolgálatába is tudja magát állítani. A járuléktartalék tőkéinek elhelyezésére vonatkozólag most érintett általános elvek mellett és szem élőt tartva a kamatláb viszony oknak háború előtti, háború utáni és legutóbbi alakulását, figyelembe véve továbbá a magánbiztosító vállalatoknak és társadalombiztosítási intézményeknek a múltban elért hozadékát, a törvényjavaslat által megállapított elhelyezési területen átlagban valószínűleg hosszú időn át is 4% feletti hozadék érhető el. Nem volna azonban kívánatos és nem is célszerű, hogy 4%-nál magasabb átlagos hozadék legyen a számításokban alapulvéve, mert az ennél elérhető magasabb hozadék különbsége a hozadéki ingadozások kiegyenlítésére és az elhelyezéseknél a legnagyobb óvatosság mellett is beállható veszteségek, valamint az ingatlanok értékcsökkenésének leírására