Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról
545. szám. 351 ban való szétválasztásban az emberi szervezet elöregedése előtti, a foglalkozástól függő elkopási vagy törési viszonyoknak a halálozáson keresztül való tanulmányozásának céljait szolgáló és gyakorlatilag a társadalombiztosítási technika alapjait szolgálható vizsgálati eredményeket nélkülözzük. Következőleg a törvényjavaslat biztosítás-technikai felépítésénél, a biztosítási szolgáltatások megmérésénél a biztosítottak körére vonatkozó megfelelő vizsgálati eredmények hiányában az országos halálozási viszonyokat kellett szem előtt tartani. Amennyire tehát lehetséges volt, Magyarország halandósági viszonyainak alakulását is meg kellett vizsgálni. Ebből a célból az 1900. évi népszámlálási és az 1900. és 1901. évi halálozási adatokból Magyarország mai területére vonatkozólag állapítottuk meg az 1900. évi halandósági táblát. Az 1920. és 1930. évi népszámlálási és a vonatkozó halálozási adatokból megállapítottuk az 1920. és az 1930. évi az egész országra, valamint ez utóbbi évre Budapest leszámításával a vidékre érvényes halandósági táblát. A mezőgazdasági lakosságra vonatkozólag az 1930. évre sem lehetett külön halandósági táblát szerkeszteni, mert az 1930. és 1931. évi halálozási lapok már nem álltak rendelkezésre. Összehasonlítás céljaira állapítottunk meg halandósági táblát. Az 1933. és 1934. évi munkavállalói és törpebirtokos halottakat koreltolással és korrekciókkal 1930-ra és ugyanezekre a rétegekre érvényes népszámlálási adatokra vonatkoztatva, az így szerkesztett halandósági valószínűségeket redukáltuk az ugyanilyen eljárással nyert országos halandósági tábla valószínűségeinek az 1930. évi eredeti halandósági tábla valószínűségeihez való arányát is szem előtt tartva. Valamennyi viszonylatban a férfi lakosság halálozási viszonyainak megvizsgálására szorítkoztunk, figyelemmel arra, hogy a biztosítási kötelezettség csak a férfi gazdasági munkavállalókra terjed ki. Az 1900. évre vonatkozólag az ország régi és jelenlegi területére vonatkozó halálozási arányszámokat összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy azok a gyermekkorokban a mai területre kisebbek, mint a teljes régi területre. Amíg az egész régi területre vonatkoztatva 10.000 egyéves fiúgyermek közül 728 halt el egy év alatt, a mai területen 690. A régi területen 10.000 ötéves gyermek közül 144 halt el egy év alatt, a mai területen 125. Tízéves korban 10.000 gyermek közül a régi területen 61 az egyévi halottak száma, a mai területen 53. A 14 éves gyermekeknél 10.000 közül az egyévi halottak száma a régi területen 42, a mai területen 39. A halálozás eltérésének az a kihatása, hogy amíg az 1900. évre vonatkozó halálozási arányszámok alapján a régi területen 100.000 újszülött közül a 14. életévet 61.150 érte volna el, a mai területen 62.174. A gyermekhalandóság 1900-ról 1920-ra is általában javult, de az 1920. évet a háborút közvetlenül követő viszonylagosan magas halálozási arányokra való tekintettel az összehasonlításnál figyelmen kívül hagyva, az 1930. évi halálozási arányszámok az 1900, évi, a mai területre vonatkoztatott halálozási arányszámokhoz képest igen jelentős csökkenést mutatnak. Amíg az 1900. vizsgálat szerint 10.000 egyéves gyermek közül elhalt egy év alatt 690, 1930-ban 294. Ötéves 10.000 gyermek közül elhalt 1900-ban 125, 1930-ban 45. Tízéves 10.000 gyermek közül 1900-ban elhalt 53, 1930-ban 26. És a 14 éves gyermekeknél 10.000 közül elhalt 1900-ban 39, 1930-ban 23. A halálozási viszonyoknak a gyermekkorokra vonatkozó ilyen javulásának eredménye tehát, hogy amíg 100.000 újszülött közül a mai területre vonatkoztatva az 1900. évi halandóság szerint csak 62.174 érné el a 14. életévet, az 1930. évi halandóság szerint ugyanezt az életkort eléri 76.712. A halálozási viszonyok nemcsak a gyermekkorokban mutatnak 1930-ig jelentékeny javulást, hanem a 15—64 éves munkaképes korokban és 65-től az öregkorokban is számottevő javulást állapíthatunk meg.
