Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról

545. szám. 349 Legkevésbbé vonható le ebből az a következtetés, hogy helyesebb volna tehát évről-évre a szükségletet lemérni és a munkavállalók, földbirtok és állam között való felosztással évről-évre a fedezetet előteremteni. Az évről-évre való felosztása a kötelezettségnek nem vezet a terhek évi egyenlő mértékéhez, már pedig az állami költségvetés szempontjai, továbbá a földbirtok meglepetésektől mentes, lehetőleg állandó teherviselésének elve és az a szempont, hogy a biztosítottak maguk is évről-évre előre járuljanak hozzá a biztosítási igényeik fedezéséhez, kizárja az évi felosztás elvének alkalmazását. Nem alkalmazható a beállott járadékjogosultságok tőkeértékének lefedezési rendszere sem. Ez a rendszer, amely egyébként enyhébb, mint a várományfedezeti rendszer, jelen esetben, amikor a törvény életbelépésekor a 65. életévet már elért munkavállalók bizonyos előfeltételek igazolása mellett járadékra igényjogosultak, nem volna alkalmazható. A biztosítás életbelépésekor a biztosítási viszonyba kerülő munkavállalóknak több mint 8 %-a léphet fel mint igénylő, úgyhogy ezeknek a kezdetben beálló kötelezettségeknek tőkeértékben való lefedezése elviselhetetlen terhet jelentene. Nem vezetne ez a kötelezettségek állandóságához sem, mert a következő években már csak viszonylagosan csekély számú új járadékos lép fel. Marad tehát a harmadik biztosítás-technikai rendszer, amely a kötelezettségeket a jelenben belépő járadékosokra és biztosítottakra és a jövőben belépő biztosítottak után is számba veszi. Azonban arra való tekintettel, hogy a biztosítási kötelezettségeknek a fedezéséhez csak a munkavállalók járulnak hozzá a biztosítási időtartamon át való járuléknak a fizetésével, viszont a másik három fedezeti tényezőnek, a földbirtoknak, az államnak és a törvényhatóságoknak évi állandó terhe végeredményében a biztosítottak számától és biztosítási idejüktől függetlenített örökjáradékkal való hozzájárulást jelent. Eltér tehát a rendszer a várományfedezeti rendszer általános és megszokott útjától, amelynél a biztosítottakra a biztosítási kötelezettségek fedezése a munkavállalóknak és munkaadóknak a biztosítási tartamon át való hozzájárulásával történik. Az alapul vett rendszernél is, bár a biztosítás kezdetekor az összes 65 éves munkavállalók, a várakozási időnek a biztosítási viszonyban való eltöltése nélkül is megfelelő előfeltételek mellett járadékjogosultak, az évi bevételek az összes tényezők mellett nagyobbak, mint a kiadások és így idővel jelentékeny összegű járuléktartalék halmozódik fel. Az alapulvett rendszernél a biztosítás-technikának az előbbiek szerint értendő viszonylagosan szilárd eredményei dacára, sőt éppen ezek mellett minden oldalról meg kell világítani a kötelezettségek alakulásának kérdését. Különböző alapok mellett állapítva meg a kötelezettségeket és a szükséges évi fedezetet, az egyes statikus alapok mellett nyert ezekből az eredményekből következtethetünk a tömegjelenségek dinamikus eltolódásai esetére is a viszonylagos biztonság előfeltételeire.