Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról

34íi 545. szám. A 38. §-hoz. Az (1) és (2) bekezdés nem új intézkedés, hanem megfelel az 1900 : XVI. t.-c. 35. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek. Megis­métlését az Intézet új elnevezése és az új biztosítási ágazat bevezetése indokolja. Az új biztosítási ág szervesen illeszkedik be mezőgazdasági társadalombiztosítá­sunk kereteibe. Természetes tehát, hogy a mezőgazdasági társadalombiztosítási jogban érvényben lévő általános jellegű szabályokat az új ágazatban is alkalmazni kell. A (3) bekezdésben felsorolt törvényhelyek ilyen általános jellegű szabályokat tartalmaznak. így az 1913 : XX. t.-c. 3. §-a egyes mezőgazdasági foglalkozási cso­portok biztosítási kötelezettsége tekintetében felmerülhető vitás kérdések rendezé­séről gondoskodik, az 1936 : XXXVI. t.-c. 32. §-a arra nézve tartalmaz rendel­kezést, hogy a hatóságok és hivatalok az Intézet törvényszerű megkereséseinek eleget tenni és azt támogatni kötelesek; ugyané törvény 36. §-a pedig az Intézet biztosítási díjköveteléseinek csőd esetén való sorozásáról intézkedik. A 39. §-hoz. Az öregségi biztosítás bevezetésével az Intézet feladatköre jelentős mértékben kibővül, ezzel arányosan nő az Intézet ügyvitele élén álló tiszt­viselő munkaköre és felelőssége is, méltányos tehát, hogy az ország hasonló intéz­ményeinek élén álló tisztviselőkkel egyenlő elnevezést, illetve rangsorolást kapjon. A 40. §-hoz. A gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításának bevezetésével a mezőgazdasági társadalombiztosítás a magyar közigazgatás jelentős önálló ágazatává fejlődik. Ennek megfelelően a mezőgazdasági társa­dalombiztosítás ügyeinek intézéséhez egyre szélesebb körű különleges szakisme­retek szükségesek, amelyeket az Intézet tisztviselőinek szakonkint eddig elő­írt képesítése általában nem adhat meg. Különösen fontos, hogy az Intézet fogalmazási személyzete a társadalombiztosítási jogszabályok tökéletes ismeretén felül általános közgazdasági és társadalompolitikai felkészültséggel rendelkezzék és az utóbbi a kérdésre vonatkozó nemzetközi jogszabályokat is ismerje. Ezért szükségesnek tartom, hogy az Intézet tisztviselői részére szakvizsga rendszere­sitt essék. A szakvizsga anyagát szakonkint kell megállapítani és azt a mindenkori követelményeknek megfelelően módosítani. Ezért a vizsga anyagának és az arra kötelezettek körének megállapítása legcélszerűbben rendeleti úton történhetik. A 41. §-hoz. Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést — többek között — az a körülmény indokolja, hogy a 12. § rendelkezése folytán az Intézet olyan igényjogosultságot is megállapít, amelyre járulékfizetés nélkül szereznek jogo­sultságot. Minthogy az Intézet e javaslattal szabályozni kívánt biztosítási ágá­nál a szolgáltatások fedezésére megfelelő tőkék rendelkezésre nem állanak, elgon­dolásom szerint a törvénynek a 12. §-ban szabályozott szolgáltatásokra vonat­kozó rendelkezéseit csak a bevételre vonatkozó rendelkezés hatálybalépését követő egy év után, akkor léptetem hatályba, amikor az Intézetnek az így előállott szolgáltatások fedezéséhez szükséges tőke már rendelkezésére áll. Kelt Budapesten, 1937. évi december hó 30. napján. Darányi Kálmán s. k. f a m. hir. földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott m. hir. miniszterelnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom