Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról

545. szám. 341 A 24. §-hoz. Az Intézet a közte és a munkaadó vagy a biztosított között a társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló és e §-ban példáz óan felsorolt jogok és kötelezettségek tekintetében elsőfokon ügyvitele körében határoz. Ez a szabá­lyozás egyezik más társadalombiztosítási intézetekre vonatkozó hasonló törvé­nyes rendelkezésekkel. A 25. §-hoz. Az (i) bekezdés rendelkezése értelmében az Intézet ügyvitele körében hozott és sérelmesnek vélt határozatok ellen az érdekelt félnek elsősorban az Intézet egyik önkormányzati szervéhez kell felszólalással élnie. Ennek az intézkedésnek egyik célja az önkormányzati elvnek az érvényre jutta­tása, másik célja pedig az, hogy bírói útra csak azok a vitás ügyek kerüljenek, amelyeknél azt elkerülni nem lehet. Az (i) bekezdés máscdik mondatában foglalt az a rendelkezés, amely a felszólalásban előadott kérelmek teljesítésére az Intézet ügyvitelét bizottsági tárgyalás nélkül is felhatalmazza, az ügyvitel egyszerűsítését célozza és megrövidíti az eljárást. A (2) bekezdés a gazdasági munkavállalói biztosítási bizottság tagjainak a kijelöléséről gondoskodik és felhatalmazza a földmívelésügyi minisztert, hogy a bizottság ügyrendjét rendelettel szabályozza. Minthogy különösen a 12. §. ren­delkezéseinek alkalmazásával kapcsolatban az első években valószínűleg nagyon sok vitás ügy merül fel, a (3) bekezdés több bizottság alakításának lehetőségét adja meg. A (4) bekezdés mind az Intézetnek, mind az érdekelt félnek jogot ad arra, hogy a bizottság határozatait a társadalombiztosítási bírósághoz megfellebbezze. A 26. §-hoz. E §. eljárásjogi szempontból különbséget kíván tenni a biz­tosított befizetései alapján szerzett jogigény és a közület terhére egészben vagy részben ellenszolgáltatás nélkül nyújtott segélyszerű járadék között s az utóbbira nézve a bírói jogorvoslati utat kizárja. A 27. §-hoz. A javaslat e §-a a kötelező biztosítási viszonyból eredő vagy azzal kapcsolatos vitás esetekben bírói jogorvoslatra is lehetőséget kíván nyúj­tani. A dolog természetéből következik, hogy ez a lehetőség beilleszkedik a magyar társadalombiztosítás különböző ágaiban már alkalmazott társadalom­biztosítási bírói eljárási jog (1932 : IV. t.-c.) keretébe. Ezt a különleges bírói eljárást egyébként a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról szóló 1936 : XXXVI. t.-c. 26. §-a vezette be a magyar mezőgaz­dasági társadalombiztosításba. A budapesti központi királyi járásbíróság kizáró­lagos illetékességének kimondását az ügy\itel olcsóbbá tételére való törekvés indokolja. A kizárólagos illetékesség kimondásából az érdekeltekre hátrány nem származik, mert az 1932 : IV. t.-c. 19. §-a értelmében az igénylőnek a társadalom­biztosítási bíróság előtt megjelennie általában nem szükséges. Azért sem szár­mazhatik ebből az érdekeltre semmi kár, mert a (2) bekezdésben foglalt rendelke­zés alapján a munkavállaló keresetét vagy fellebbezését akár a lakhelye szerint illetékes, akár más járásbíróság előtt jegyzőkönyvbe mondhatja és ezenfelül a járásbíró őt joga és jogának érvényesítési módja felől kellőképpen ki is oktatja. A 28. §-hoz. A gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biz­tosításáról szóló 1936 : XXXVI. törvénycikk az Intézet ügyvitele körében hozott határozatok tekintetében a javaslattal azonos jogorvoslati rendszert alkalmaz. Ennek a törvénynek a jelen szakaszban felsorolt §-aiközül a 23. §. a gazdatiszti biz­tosítási bizottságra vonatkozó szabályokat tartalmazza, amelyeket értelemsze­rűen kell alkalmazni a gazdasági munkavállalói biztosítási bizottságra is. A 24. §-nak a (2) és (3) bekezdése az ügyvezető igazgató határozata elleni felszólalás határidejét, a határidő elmulasztása esetén alkalmazható igazolást és az ujra­felvételt szabályozza. A 25. §. a határozatok kézbesítéséről rendelkezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom