Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról
545. szám. 339 gyakorlati megvalósítását célozza, hogy a törvény végrehajtása minél kevesebb költséggel terhelje a biztosítást. A (i) bekezdés a munkaadói hozzájárulás tekintetében megfelelő jogorvoslati lehetőséget nyújt. A munkaadói hozzájárulás számszerűségében a földadónak járulékos része és a (3) bekezdés értelmében annak sorsában teljes mértékben osztozik. A földadó kivetése ellen intézett jogorvoslat tehát a munkaadói hozzájárulás kivetése ellen is szól. Az e bekezdésben foglalt rendelkezés azonban a föld tulajdonosának (haszonélvezőjének) megadja a lehetőséget arra, hogy a hozzájárulás kivetése ellen elkülönítetten is jogorvoslattal éljen. Az (5) bekezdés a munkaadói hozzájárulást a munkavállalói járulékhoz hasonlóan köztehernek minősíti, miért is az esedékesség, a befizetés, a behajtás, az elévülés és a késedelmi kamat tekintetében a közadókra hatályos rendelkezéseket a munkaadói hozzájárulásra is kiterjeszti. A (e) bekezdés a szociális terhek közös viselésének elvéből következik. A (7) bekezdés tulajdonképpen magánjogi és nem szoros értelemben vett társadalombiztosítási kérdést szabályoz. Kétségtelen, hogy az Intézettel szemben minden esetben a föld tulajdonosa (haszonélvezője) a fizetőköteles. Annak szabályozása pedig, hogy a haszonbérbe adott földbirtok tulajdonosa és bérlője közül kit terhel a hozzájárulás, az általános magánjog körébe tartozik. A javaslat e kérdést mégis szabályozni kívánja, nehogy szabályozás hiányában hosszas jogviták keletkezzenek. Indokolt, hogy a hozzájárulás, mint közteher, azt és olyan arányban terhelje, amint azt a szerződés a közterhek viselésére vonatkozóan előírja. Szabályozni kell azonban azt a kérdést is, hogy mi történjék abban az esetben, ha a bérbeadott birtok a maga egészében hozzájárulás alá esik ugyan, de olyan részterületekben van bérbeadva, hogy a haszonbérlő abban az esetben, ha a bérlemény tulajdonosa lenne, a hozzájárulás alól mentesülne vagy őt a hozzájárulás alacsonyabb kulcs szerint terhelné. Ezt a kérdést a javaslat a szociális szempontok szem előtt tartásával szabályozza. A 19. és 2C. §-oJchoz. Valamely társadalombiztosítási ág szolgáltatásaiból és költségeiből eredő kiadások a munkavállalók és a munkaadók járulékain, illetőleg hozzájárulásán felül a közületek (állam, törvényhatóság) hozzájárulásában találnak fedezetet. A közületi hozzájárulásnak három alakját ismerjük. Az egyik esetben a törvényhozás a szolgáltatásokkal járó kiadások fedezését biztosító járulékkulcsnál (járulékösszegnél) alacsonyabb járulékkulcsot (járulékösszeget) állapít meg és a két különböző járulékkulcs mellett bevételezhető járulék jövedelmek közötti különbözet fizetését a közületre hárítja át. A közületi hozzájárulásnak másik faja, ha a közületet a megállapított járulék (járulékösszeg) bizonyos részének fizetése terheli. A harmadik esetben a közület minden folyósított járadékot törvényesen előre megállapított összeggel növel. A javaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításánál a közületi hozzájárulásnak az első helyen említett fajtáját kívánja megvalósítani, amikor az állam hozzájárulását évi 3,330.000, a törvényhatóságok együttes hozzájárulását pedig évi 800,000 pengőben állapítja meg. A hozzájárulás terhe a törvényhatóságok között a területükön előző évben kivetett földadó arányában oszlik meg. Ez a rendelkezés nem azt jelenti, hogy a törvényhatóságokon belül az egyes birtokosokat a 18. §-ban megállapított százalékon felül még újabb százalékos hozzájárulás terheli, hanem csak azt a számot jelenti, amely az egyes törvényhatóságok területén az előző évben kivetett földadó egymáshoz való viszonyát mutatja. 43*
