Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról
326 545. szám. sítás körébe bevonni kívánjuk a 18. életévüket betöltött férfi gazdasági munkavállalókat és pedig nemcsak a teljesen vagyontalanokat, hanem azokat is, akik 10 korona kataszteri tiszta jövedelmet meg nem haladó földbirtokkal rendelkeznek. Másrészt azonban a szóbanforgó biztosítási ágba a kereső női munkavállalókat és a biztosítottak, illetőleg a járadékosok feleségeit egyelőre nem lehetett bevonni, mert ez az új biztosítás bevezetésével járó tehernek -—• minden átmenet nélkül — oly nagyméretű emelkedését jelentette volna, amely nem lett volna arányban mezőgazdaságunk teherbíróképességével. A járadékosok özvegyeiről pedig egyelőre kivételes segélyezés formájában a rendkívüli segélyalap terhére kívánok gondoskodni. A biztosítottak az öregségi járadék élvezetébe a várakozási idő eltelte és 65. életévük betöltése után léphetnek. Ez a szabály a fiatalabb korosztályokban eleinte talán nem minden biztosításra kötelezettnél fogja kifejleszteni az öregségi biztosítás szükségességének spontán átérzését. Addig is tehát, amíg az ország közgazdasági helyzete újabb biztosítási kockázatok vállalását lehetővé teszi, már a jelen törvényjavaslatban szükségesnek véltem az öregségi járadék mellé egy olyan további szolgáltatás bevezetését, amely az erre megállapított minimális várakozási időt tekintve, minden biztosítottat egyaránt fog érinteni és ez a haláleseti segély. A gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítása kérdésének megoldásánál lényeges szempontnak tartottam, hogy annak ügyvitele a lehető legolcsóbb s minden bürokratizmustól mentes legyen. Különösen fontos ez a biztosítottak nagy száma és a járuléktételek aránylag csekély volta miatt. Erre vonatkozó elgondolásomat az egyes §-okkal kapcsolatban a részletes indokolásban ismertetem. Nem hagyhatók figyelmen kívül a kötelező biztosítás bevezetésével járó lelki motívumok sem. Ha a munkavállaló, aki egész életét munkában tölti el, tudja azt, hogy öregsége idején a társadalom a szolidaritás eszméjéből folyólag a biztosítás szolgáltatásaival támogatására jön, ez csökkenteni fogja nála az elhagyatottság érzetét s így nemcsak a munka szeretetét fogja benne kifejleszteni, hanem a gazdasági és társadalmi rendhez való ragaszkodását is erősíteni fogja. A munkavállaló mindinkább rájön arra, hogy a biztosítási szolgáltatások folyamatosságának a gazdasági és társadalmi rend az alapja. Az e javaslatban foglaltakat első lépésnek szántam mezőgazdasági társadalombiztosítási rendszerünk kiépítése terén. Egyelőre azonban nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy a termelés jövedelmezőségének kockáztatása nélkül nem bír el egyszerre nagyobbmértékű újabb megterhelést. Végleges képet arról, hogy miképpen alakulnak az e törvényben foglaltak a végrehajtás során, majd csak a gyakorlati tapasztalatok alapján alkothatunk magunknak, különösen a járulékmentes szolgáltatások és a kötelező biztosításba tényleg belépők számának jövőbeli alakulása tekintetében. Ha ezeket a kérdéseket közelebbről is megismerjük, akkor tehetjük majd meg reális alapon a mezőgazdasági társadalombiztosítás terén a további lépéseket.
