Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-543. A m. kir. Legfőbb Állami Számvevőszék jelentése a törvényhozás által az 1936/37. költségvetési évre engedélyezett hitelekkel szemben (1936:XIX. t.-c.) az 1936/37:II. félév végén mutatkozó eltérésekről
543. szám. 255 A több-kiadásból esik az I. a II. félévre 1,205.781 36-899 1,489.989 6;Í 75 |f 9B cs •S —-3 729.318 979.347 3,480.588 38 3,230.472 54 04 19 6,711.060 P 92 f. 135 48 21.608 135 32.358 27.675 273 57.036 1,551.795 70 48 40 03 Indokolások és megjegyzések 1. tétel. A kölcsön egyes részkibocsátásainak ebben a költségvetési évben történt utólagos megújítása folytán a magyar, olasz ós holland részkibocsátások után — az I. félévben már teljesített három és félévi kamatokon és jutalékokon felül — további félévi kamat és jutalék került kifizetésre, amivel szemben a költségvetésben csak egy évi kamat és jutalék irányoztatott elő. 2. tétel. A Magyar Nemzeti Bank osztaléka címén előirányzott összegekkel szemben befolyt többletet, úgyszintén azt a többletet, amellyel a váltópénzérmék előállítási költségét azok névértéke meghaladja (pénzverési nyereség) a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924: V. t.-c. 4. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kötött egyezmény, valamint a pengőórték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló 1925: XXXV. t.-c. 27. §-ában foglalt rendelkezés szerint a Magyar Nemzeti Bankkal szemben fennálló adósság rendkívüli törlesztésére kellett fordítani. E kiadást részben e cím rendkívüli bevételeinél, részben pedig a pénzügyi tárca 12. »Állami pénzverő, főkémlőhivatal, főiem jelző-és fémbeváltóhivatal« címe rendes bevételeinek 1. >>A pénzverő és melléküzemei bevételei« rovata keretében elszámolt azonos összegű bevétel ellensúlyozza. 3. tétel. A legfőbb állami számvevőszék a hozzá megküldött indokolások alapján a túlkiadások okait a következőkben foglalja össze : A nyugellátások előirányzása a költségvetés összeállításakor állandó ellátásban részesülők számának, illetve ellátásának, valamint az egyszersmindenkorra szóló ellátások várható összegének alapulvétele mellett történik. Minthogy az állandó ellátásban részesülők létszáma a költségvetés összeállításánál alapul vett létszámmal szemben emelkedett s az alacsonyabb ellátásban részesülőket magasabb összegű ellátást élvezők váltották fel, az előirányzott évközi megtakarítás általában nem érvényesülhetett, sőt az alrovatok nagy részénél azon felül is túlkiadás mutatkozik. Ezenkívül az egyszersmindenkorra szóló ellátások több címnél meghaladták a számításba vett összegeket, mert a törvényen és egyéb jogszabályokon alapuló igényeket a megállapított hitelre való tekintet nélkül ki kellett elégíteni. 4. tétel. Az Országháza kőfaragóműhelyóben alkalmazott egyik munkásnak teljes munka- és keresetképtelenségóre való tekintettel a törvényszerű rokkantsági járadékot tovább is fizetni kellett. 5. tétel. Az 1928 : XL. t.-c. 10. §-ának (3) bekezdése alapján kiadott 1928. évi 5630. M. E. számú rendeleten alapuló ellátásokat is kellett fizetni. 6. tétel. A 3. tétel alatt említett okokon kívül túlkiadást okozott az is, hogy a közigazgatási bíróság ítéletei alapján több esetben rendőrségi, illetőleg csendőrségi pótdíjakat kellett visszamenőleg a nyugdíj megállapításánál alapul venni, valamint az is, hogy az állami óvónőknek a vallás- és közoktatásügyi tárcától 1936. évi július hó 1-ével történt átvétele folytán az 1936. évi július hó l-e után nyugdíjazottak ellátási díjait a belügyi tárca terhére kellett folyósítani.