Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-538. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétségével gyanúsított Mojzes János országgyűlési képviselő mentelmi ügyében
538. szám. 235 tori lakosokkal —• a vármegye területén fungáló köztisztviselőkkel — szemben olyan tényállást állapított meg jogerősen a bíróság, amely a törvény szerint bűntettet képez és ennek ellenére sem történt meg a jogerős bírói ítélet tudomásulvétele után nevezettek ellen a fegyelmi eljárás elrendelése, jóllehet azt megelőzően nevezettek ellen bűnvádi eljárás is indult a bajai kir. törvényszék előtt bűntett miatt B. 12.475/1935. sz., illetve B. 11.681/1935. sz. alatt. Nem kívánok ezúttal egyéb olyan esetekre hivatkozni, amikor ugyancsak bűntett miatt indult eljárás más személyek ellen is, akik ugyancsak a főispán úr vezetése alatt álló törvényhatóság területén köztisztviselők és akik ellen ugyancsak nem rendeltetett el a fegyelmi eljárás. De a törvény parancsának és a bírói határozatnak negligálását jelenti az a tény is, hogy a pécsi kir. ítélőtábla még a-f. év április 14-én jogerősen vád alá helyezett B. I. 369/8/1937. szám alatt hozott határozatával hamis tanúzás bűntette miatt egy Bánhidi Károly nevű egyént, aki ennek ellenére ma is a csávolyi községházán működik. Az is példa nélkül álló eset, hogy ugyanez a Bánhidi Károly egyáltalán a csávolyi községházára kerülhetett, miután hamis tanúzás büntette miatt már bűnvádi eljárás alatt állott és miután Bács-Bodrog vármegye közigazgatási bizottságának egyik múlt évi nyilt ülésén is tudomására adtam a főispán úrnak, hogy ugyanez a Bánhidi Károly 1935. augusztus havában bírói eljárásban leendő felhasználás végett, illetve a bíróság félrevezetése céljából 15 rendbeli okirathamisításban vett részt és ezen hamis okiratok a bírósági eljárásban — véletlenül éppen a főispán úrral rokonsági viszonyban álló egyén érdekében — fel is használtattak. Az is példa nélkül való eset, hogy egy dr. Lieli Pál nevű egyén, aki a főispán úr rokona érdekében elkövetett okirathamisítási bűncselekményben vett részt és bűntett miatt adatott ki ellene vádirat, illetve bűntett miatt indult ellene a bajai kir. törvényszék előtt B. 12.475/1935. szám alatt bűnvádi eljárás, ezen cselekmény elkövetése után kineveztetett a főispán úr vezetése alatt álló vármegyéhez előbb díjtalan közigazgatási gyakornokká, majd a bajai szolgabíróságnál — horribile dictu — a rendőri büntetőbírósági teendők ellátásával bízatott meg. Amikor a közvélemény felháborodásának hatása alatt kénytelenek voltak dr. Lieli Pált a rendőri büntetőbírói teendők ellátásától felmenteni, ezt követőleg díjas közigazgatási gyakornokká neveztetett ki, — más pályázókkal szemben — jóllehet a közigazgatási bizottság nyilt ülésén felhívtam a főispán úr figyelmét arra is, hogy ugyanez a dr. Lieli Pál 1935. augusztusában ugyancsak részt vett 14 rendbeli okirathamisításban, amely bírói eljárásban felhasználtatott a főispán úrral rokonságban álló egyén érdekében.« »Ugyanezen dr. Bittner József a napokban helyettesíttetett be a megürült dávodi községi orvosi állásba, miután a főispán úr figyelmét a közigazgatási bizottság nyilt ülésében is felhívtam arra, hogy dr. Bittner József bírói eljárás céljára 57 darab hamis okirat készítésében vett részt, sőt még halottal: a Hercegszántón 1935 május 11-én végérvényesen meghalt özv. Horváth Mihályné szül. Varga Terézzel halála után három és fél hónap múlva, 1935 augusztus 23-án íratott alá hamis okiratot a bírói eljárásban való felhasználás végett, ami nyilvánvalóan csakis úgy történhetett meg, hogy az illető halottat előbb feltámasztotta. Azt elismerem, hogy a felsorolt személyek értékes tevékenységet fejtettek ki a főispán úrral rokoni viszonyban levő személy érdekében, de azért a vármegye közönsége nincs ahhoz hozzászokva, hogy ilyen felháborító cselekmények elkövetői szerepet kapjanak és tényezők lehessenek a főispán úr vezetése alatt álló vármegye közéletében és hogy az illetőkkel szemben az elismerés és a gavalléria a köz terhére gyakoroltassék. Nagyon tévedett a főispán úr, ha azt hitte, hogy az erőszakolt széksértési üggyel és a kiszabott 500 pengős pénzbírsággal majd útját lehet állni annak, hogy megpiszkáljam azt a posványt, amelyet a fentebb felsorolt jelenségek jelentenek és amelyeknek orrfacsaró bűze már eddig is eléggé irritálta a bácskai közélet levegőjét.« 30*
