Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-529. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése Nánássy Imre országgyűlési képviselő bejelentése mentelmi jogának megsértése tárgyában

529. szám. 219 I. kizárja azt a lehetőséget, hogy az országgyűlés tagjait e minőségben kifejtett ténykedéseiért a parlamenten kívül álló tényező felelősségre vonhassa, II. maga az országgyűlés határoz abban a kérdésben, hogy valamelyik tagja ellen folyamatba tett eljárás, melyet az illető mint magánszemély követett el, lefolytatható-e vagy sem. Ezek előrebocsátása után nem kétséges, hogy a bejelentést abból a szempontból kell megvizsgálni, hogy a kifogásolt igazoló nyilatkozattételre szóló felhívás kiadásával megsértetett-e a mentelmi jognak előbb említett II. ága. A mentelmi jognak betű szerint nem kodifikált, de a magyar parlamenti gyakorlattal a törvény erejével egyenlő értékűvé emelt és más törvényhely ráutaló nyilatkozataival (1867 : XII. t.-c.47. §., 1878: V. t.-c. 19. §., 1896: XXXIII. t.-c. 32. §., 1912 : XXXII. t.-c. 15. §., 1920:1. t.-c. 3. §., 1925 : XXVI. t.-c. 181. §., 1929 : XXX. t.-c. 76. §.) megerősített ezen alapelvei magában foglalják tehát azt a szabályt, hogy a törvényhozók mentelmi joga megsértetik olyan eljárásoknak az illetékes ház engedélye nélkül való folyamatbatétele által is, amelyeknek alapjául a törvényhozónak magánjellegű tevékenysége szolgált. Ez az elgondolás vezette a törvényhozást akkor, amikor nemcsak konkrét jogesetek elbírálásánál (pl. Dréhr Imre volt népjóléti és munkaügyi államtitkár esetében), hanem jogszabályalkotó tevékenységében is azt az elvi álláspontot juttatta kifejezésre, hogy a törvényhozó ellen irányuló fegyelmi eljárás megindításához a mentelmi jog felfüggesztése szükséges. A közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. t.-c. 76. §-ának (e) bekezdése a következőket mondja a köztisztviselők ellen indítandó fegyelmi eljárás szabályozásával kapcsolatban : »Az országgyűlés tagjainak mentelmi jogát ez a törvény nem érinti. Olyan tisztviselő ellen tehát, aki az országgyűlés valamelyik házának tagja, fegyelmi eljárást csak mentelmi jogának felfüggesztése után lehet elrendelni vagy folytatni.« Bár az ügyvédi rendtartás tárgyában hozott 1937 : IV. t.-c. a törvényhozó ügyvédek ellen irányuló fegyelmi eljárás megindításáról hasonló intézkedést nem tartalmaz, a mentelmi bizottságnak mégis az az álláspontja, hogy a fenti törvényhely olyan félre nem érthető módon juttatta kifejezésre azt az elgondolást, illetve elvi felfogását, hogy a fegyelmi eljárás megindításához a mentelmi jog felfüggesztése szükséges, hogy hasonló intézkedésnek az új ügyvédi rendtartásból való kimaradásából a jogszokás útján való jogszabályalkotás lehetőségének meghagyására, nempedig az 1929 : XXX. t.-c. 76. §-ban foglalt elvi állásponttal ellentétes felfogás kifejezésre juttatására kell szükségszerűen következtetni, mint ahogy a mentelmi jog általában parlamenti gyakorlaton alapszik. Erre nézve hivatkozik a mentelmi bizottság a képviselőház igazságügyi bizottságának 1884. évi május hó 1. napján beterjesztett jelentésére, amely szerint: »A törvényhozó testület tagjait általában megillető mentelmi jog, — melyre nézve az 1867 : XII. t.-c. 47. §. közös ügyek vitelére kiküldött delegáció felelőtlenségével kapcsolatban hivatkozik, — nem írott törvényen, hanem a parlamenti gyakorlatban kifejlődött szabályokon alapszik.« Nem kétséges, hogy úgy a törvényhozás fenti állásfoglalásai, mint a mentelmi bizottság mostani állásfoglalása sem azt célozza, hogy a testületek fegyelmi jogkörének gyakorlását a törvényhozó tagokkal szemben lehetetlenné tegye, — hanem csupán azt az álláspontot akarja kifejezésre juttatni, hogy olyan testületek, amelyekbe való belépést bizonyos hivatásszerű tevékenység gyakorlása céljából törvényes rendelkezések tesznek kötelezővé, — törvényhozó tagjaikkal szemben csak az országgyűlés illetékes házának előzetes engedélye alapján folytathassák le a fegyelmi vizsgálatot. A mentelmi bizottságnak Nánássy Imre országgyűlési. képviselő ezen beje28*