Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-521. A m. kir. iparügyi miniszter jelentése az 1930. évben Genfben tartott XIV. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezleten elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásokról

186 521. szám. 7-4k melléklet az 521. számú irományhoz. VII. AJÁNLÁS A BETEGEK, GYENGÉLKEDŐK, SZEGÉNYSORSÚAK, ELMEBETEGEK GYÓGYKEZELÉSÉVEL VAGY ELHELYEZÉSÉVEL FOGLALKOZÓ ÜZEMEK MUNKAIDEJÉNEK SZABÁLYOZÁSA TÁRGYÁBAN. A Nemzetek Szövetsége nemzetközi Munkaügyi Szervezetének a nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa által Genfbe egybehívott egyetemes Értekezlete ott 1930. évi június hó 10-én tizennegyedik ülésszakára összeülvén, miután elhatározta, hogy elfogad különböző javaslatokat a betegek, gyengélkedők, szegénysorsúak, elmebetegek gyógykezelésével vagy elhelyezésével foglalkozó üzemek munkaidejének szabályozása tárgyában, amely kérdés az ülésszak napirendjének második pontjához tartozik és miután elhatározta, hogy ezeket a javaslatokat ajánlás formájába foglalja, az ezerkilencszázharmincadik évi június hó huszonnyolcadik napján elfogadja az alábbi ajánlást, melyet a versaillesi Szerződés XIII. Részében és a többi Békeszerződés megfelelő Részeiben foglalt Rendelkezések szerint megvizsgálás végett a nemzetközi Munkaügyi Szervezet Tagjai elé kell terjeszteni, hogy annak nemzeti törvényhozás útján, vagy más módon érvényt szerezzenek: Miután a kereskedelem és az irodák munkaidejének szabályozásáról egyezménytervezetet fogadott el és az említett tervezet határozmányaít ki óhajtja terjeszteni a vállalatok annyi csoportjára, amennyire csak lehetséges, nevezetesen a betegek, gyengélkedők, szegénysorsúak, elmebetegek gyógykezelésével vagy elhelyezésével foglalkozó vállalatokra is. Az Értekezlet ajánlja: 1. Hogy azok a Tagok, amelyek a betegek, gyengélkedők, szegénysorsúak, elmebetegek gyógykezelésével vagy elhelyezésével foglalkozó üzemekben alkalmazott munkavállalók munkaidejét nem szabályozták, tegyék külön vizsgálat tárgyává az ezen üzemek körében fennálló viszonyokat, figyelembevéve az említett egyezménytervezet határozmányaít; 2. hogy azok a Tagok, amelyek a szóbanforgó üzemekben alkalmazott munkavállalók munkaidejét már szabályozták, az említett egyezménytervezet határozatának figyelembevételével tegyék külön vizsgálat tárgyává, hogy ez a szabályozás miképpen van végrehajtva; 3. hogy a Tagok mindkét esetben a jelen ajánlás elfogadásától számított négy éven belül és az Igazgatótanács által elfogadott egységes tervezet szerint közöljék a nemzetközi Munkaügyi Hivatallal vizsgálataik eredményéről szóló részletes adataikat abból a célból, hogy a Hivatal egy külön jelentést készíthessen, amelynek alapján meg lehetne vizsgálni, hogy az említett üzemekben foglalkoz-