Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-521. A m. kir. iparügyi miniszter jelentése az 1930. évben Genfben tartott XIV. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezleten elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásokról

176 521. szám. 3-ik melléklet a 521. számú Hrofnányhoz. III. AJÁNLÁS A KÉNYSZERMUNKA VAGY KÖTELEZŐ MUNKA SZABÁLYOZÁSA TÁRGYÁBAN. A Nemzetek Szövetsége nemzetközi Munkaügyi Szervezetének a nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa által Genfbe egybehívott egyetemes Értekezlete ott 1930. évi június hó 10-én tizennegyedik ülésszakára összeülvén, miután elhatározta, hogy elfogad különböző javaslatokat a kényszermunka vagy kötelező munka szabályozása tárgyában, amely kérdés az ülésszak első napja rendjének első pontjához tartozik és miután elhatározta, hogy ezeket a javaslatokat ajánlás formájába foglalja, az ezerkilencszázharmincadik évi június hó huszonnyolcadik napján elfogadja az alábbi ajánlást, melyet a Versailles! Szerződés XIII. Részében és a többi Békeszerződés megfelelő Részeiben foglalt Rendelkezések szerint megvizsgálás végett a nemzetközi Munkaügyi Szervezet Tagjai elé kell terjeszteni, hogy annak nemzeti törvényhozás útján, vagy más módon érvényt szerezzenek : Miután a kényszermunkáról vagy kötelező munkáról egyezménytervezetet fogadott el és a kényszermunkára vagy kötelező munkára vonatkozólag bizonyos irányelveket és szabályokat akar felállítani, amelyek nézete szerint az említett egyezménytervezet végrehajtását hatályosabba teszik, az Értekezlet ajánlja minden Tagnak, hogy tegye megfontolás tárgyává a következő irányelveket és szabályokat : I. Minden oly szabályzatot, amelyet a kényszermunkáról vagy kötelező munkáról szóló egyezménytervezet végrehajtása tárgyában bocsátanak ki, valamint minden törvényhozási vagy rendeleti intézkedést, amely a kényszermunka vagy kötelező munka alkalmazására vonatkozik, s amelyek az említett egyezménytervezet megerősítésekor már hatályban voltak, vagy azután lépnek életbe, ideértve a munkást a munka következtében ért betegség vagy baleset esetére megillető, vagy halála esetére szóló segély, vagy kártérítésről rendelkező törvényeket vagy rendeleteket is, az illetékes hatóság a lakosság által értett egy vagy több nyelven nyomassa ki, hogy szövegüket az érdekelt munkásoknak és a lakosságnak, amelynek köréből a munkások toboroztatnak, tudomására lehessen hozni. Az ilymódon kinyomtatott szöveget a legszélesebb körben szét kellene osztani és amennyiben szükséges, minden intézkedést meg kellene tenni abban az irányban, hogy azok tartalmát a munkásoknak és az érdekelt lakosságnak szóval is megmagyarázzák ; ezen szövegek másolatainak előállítási áron való megszerzését is lehetővé kellene nekik tenni.