Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-521. A m. kir. iparügyi miniszter jelentése az 1930. évben Genfben tartott XIV. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezleten elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásokról

170 521. szám. tárgyalja s amelyek vagy hatályban vannak, vagy ezután lépnek életbe az illető területen, alkalmazni kell a kényszermunkára vagy kötelező munkára behívott munkásokra is ugyanoly mértékben, amint a szabad munkavállalókra. Minden esetben kötelessége annak a hatóságnak, amely egy munkást kényszermunkára, vagy köteiező munkára igénybe vesz, hogy biztosítsa életfenntartását, ha a munka következtében előálló baleset vagy betegség egészen vagy részben alkalmatlanná teszi arra, hogy maga gondoskodjék magáról. Ennek a hatóságnak kötelessége továbbá rendelkezni az iránt, hogy a munka következtében előálló munkaképtelenség vagy halál esetére mindazoknak a személyeknek életfenntartását biztosítsa, akikről az említett munkás tényleg gondoskodott. 16. cikk. A kényszermunkára vagy kötelező munkára behívott személyeket, — kivételes szükség esetétől eltekintve, — nem szabad olyan vidékekre áthelyezni, ahol az élelmezési és éghajlati viszonyok az általuk megszokott viszonyoktól anynyira különböznek, hogy ezek az egészségi állapotukat veszélyeztetnék. A munkások ilyen áthelyezését semmi esetre sem szabad megengedni, ha nem lennének megtehetők az egészségügy és az elhelyezés szempontjából mindazok az intézkedések, amelyek a munkások odaszokásához és egészségük épségben tartásához szükségesek. Amennyiben az ily áthelyezés kikerülhetetlen, a munkásoknak a változott élelmezési és éghajlati viszonyokhoz való fokozatos hozzászoktatása céljából szükséges intézkedéseket az illetékes egészségügyi szolgálat meghallgatása után kell foganatosítani. Oly esetben, amikor a munkásoknak olyan rendszeres munkát kell végezniök, amelyhez nincsenek hozzászokva, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket avégből, hogy az ilyen természetű munkához hozzászokjanak, nevezetesen gondoskodni kell a fokozatos betanításokról, a munkaidő és a munkaszünetek szabályozásáról, valamint élelmezésük esetleg szükséges javításáról vagy kiegészítéséről. 17. cikk. Mielőtt engedély adatnék a kényszermunkának vagy kötelező munkának olyan építési vagy karbantartási munkálatok céljaira való igénybevételére, amelyek arra kényszerítik a munkásokat, hogy hosszabb ideig a munka helyén tartózkodjanak, az illetékes hatóságoknak meg kell győződniök: 1. hogy a munkások egészségének megóvására és a mellőzhetetlen orvosi segély biztosítására szükséges minden intézkedést megtettek és különösen a) hogy ezek a munkások a munka megkezdése előtt orvosi vizsgálatnak és az alkalmazás tartama alatt előzetesen meghatározott időközökben újabb orvosi vizsgálatnak lesznek alávetve ; b) hogy kellő számú orvosi személyzetről, gyógy tárakról, segélyhelyekről, kórházakról és a szükséges gyógykezelési anyagról gondoskodás történt; és c) hogy a munka helyének egészségügyi viszonyai, a munkásoknak vízzel, élelmiszerrel, tüzelőanyaggal, konyhafelszereléssel való ellátása kielégítő és ahol szükséges, gondoskodás történt ruházatról és megfelelő lakóhelyről; 2. hogy megfelelő intézkedések történtek a munkás családja fenntartásának biztosítása iránt, különösen annak megkönnyítésével, hogy a munkás kérésére vagy beleegyezésére a munkabér egy része biztos módon a családjához legyen küldhető ; 3. hogy a munkásoknak a munka helyére való utazását és onnét való visszatérését a közigazgatás saját felelőssége mellett és saját költségén biztosítja és hogy a közigazgatási hatóság ezt az utazást az összes rendelkezésre álló szállítóeszközöknek a legnagyobb mérvű felhasználásával megkönnyíti; 4. hogy egy bizonyos időre munkaképtelenséget okozó, baleset vagy betegség