Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-521. A m. kir. iparügyi miniszter jelentése az 1930. évben Genfben tartott XIV. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezleten elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásokról
166 521. szám. 1-ső melléklet az 521. számú irományhoz. I. EGYEZMÉNYTERVEZET A KÉNYSZERMUNKA VAGY KÖTELEZŐ MUNKA TÁRGYÁBAN. A Nemzetek Szövetsége Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa által Genfbe egybehívott egyetemes Értekezlete ott 1930. évi június hó 10.-én tizennegyedik ülésszakára összeülvén, miután elhatározta, hogy elfogad különböző javaslatokat a kényszermunka vagy kötelező munka tárgyában, amely kérdés az ülésszak napirendjének első pontjához tartozik és miután elhatározta, hogy ezeket a javaslatokat nemzetközi egyezmény tervezetének alakjába foglalja, az ezerkilencszázharmincadik évi június hó huszonnyolcadik napján a versaillesi Szerződés XIII. részében és a többi Békeszerződés megfelelő részeiben foglalt rendelkezések szerint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Tagjai által leendő megerősítés céljából elfogadja az alábbi egyezménytervezetet : 1. cikk. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minden Tagja, amely a jelen egyezményt ratifikálja, kötelezi magát, hogy a kényszer, vagy kötelező munka igénybevételét annak minden alakjában a lehető legrövidebb időn belül beszünteti. Ezen felül beszüntetésig kényszermunkát, vagy kötelező munkát az átmeneti idő alatt kizárólag közcélokra és kivételes esetekben lehet igénybe venni, azonban ez esetben be kell tartani az alábbi cikkekben foglalt feltételeket és biztosítékokat. A jelen egyezmény hatálybalépésétől számított öt év eltelte után, valamint az alább következő 31. cikkben szabályozott jelentés alkalmából a nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa vizsgálat tárgyává fogja tenni, hogy lehetséges-e a kényszermunkának, vagy kötelező munkának minden alakjában haladék nélkül való beszüntetése és el fogja határozni, hogy ezen kérdést az Értekezlet napirendjére kell-e tűzni. 2. cikk. Ezen egyezmény értelmében a »kényszermunka vagy kötelező munka« kifejezés olyan munkát, vagy szolgálatot jelent, amelyet valamely egyéntől valamilyen joghátrány kilátásba helyezésével követelnek s amelynek elvégzésére az említett egyén nem önként vállalkozott. Azonban a jelen egyezmény értelmében a »kényszermunka vagy kötelező munka« fogalmi körén kívül esik : a) minden munka vagy szolgálat, amelyet a kötelező katonai szolgálatról szóló törvények alapján végeznek, amennyiben ez a munka vagy szolgálat tisztán katonai jellegű; b) minden munka, vagy szolgálat, amely a magát teljesen önállóan kormányzó állam polgárainak rendes polgári kötelességeihez tartozik; c) minden munka, vagy szolgálat, amelynek elvégzését bírói ítélettel történt marasztalás folyományaként kívánják valakitől, azzal a feltétellel, hogy ezt a
