Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-518. Indítvány, illetve törvényjavaslat az 1901:XXIV. törvénycikk kiegészítése tárgyában
140 518. szám. értve, melyek az állami és társadalmi rend felforgatására irányulnak, ugyanakkor azonban ügyvédi minőségükben ily ügyekben vádoltak védelmét vállalják, vagy az ily cselekménnyel terheltek érdekében, képviselői minőségükben, bármely hatóságnál is közbenjárnak. Lehetetlen, hogy az egyik délelőtt az országgyűlés képviselőházának padsorában foglaljon valaki állást az állam politikai vagy gazdasági rendjének felforgatóival szemben, a következő, vagy az előző délelőttön pedig az ily bűncselekménnyel vádolt egyén védelmében ügyvédi funkciót teljesítsen, vagy bármely hatóság előtt eljárjon. Ha a tételes törvények szerint ez — addig, amíg a javaslat törvényerőre nem emelkedik — nem is összeférhetien, az országgyűlési képviselőkkel szemben téves megítélésre adhat alapot annak dacára, hogy eljárásuk a törvények által megengedett és jogszerű is. Ez a megállapítás nemcsak az állami és társadalmi rend védelméről szóló törvénnyel szemben vétőket való védelem szempontjából, hanem mindazon, az állam gazdasági rendjét védő törvények ellen vétőkkel szembeni védelem szempontjából is áll, melyeket ez a törvényjavaslat felsorol. Az állam gazdasági rendje ellen támad az, aki az úgynevezett deviza vagy valuta bűncselekményekbe keveredik, avagy az ezekkel kapcsolatos értékpapír, záloglevél és kötvénybehozatal, vagy az aranykészletek bejelentésére vonatkozó rendeletekbe ütköző cselekedetet követ el. E bűnvádi eljárás alá tartozó cselekedeteket a törvényhozás tagjai, minden pártkülönbségre való tekintet nélkül, a magyar állammal szemben való támadásnak minősítették, ugyanakkor tehát lehetetlen, hogy ily ügyekben való védelmet országgyűlési képviselők is elláthassanak. Mindenkor elismerendő az, hogy úgy az állam politikai, mint az állam gazdasági rendjének felforgatásával vádolt egyének között nagyon sokszor akadnak olyanok, akik ártatlanul hurcoltatnak meg és ártatlanságuk csak a kellő védelem kifejtése után derül ki. E törvényjavaslat nem is akarja az igazság kiderítését és az ártatlannak járó védelmet és rehabilitációt kizárni, sőt az igazság érvényesülését és az ártatlannak járó kellő elégtételt közérdeknek tartja. A magyar ügyvédi karban azonban mindenkor akad elegendő védő ez ügyek ellátására az országgyűlés képviselőházának tagjain kívül, akiket törvényhozói tisztük a védelem ellátásában nem feszélyezhet és,ily ügyekben való eljárásuk sem eshetik a legcsekélyebb szempont szerint sem oly elbírálás alá, mint a tövényhozóé. Az ilyen értelemben szerkesztett törvényjavaslatot az országgyűlésnek azzal a megjegyzéssel vagyok bátor elfogadásra ajánlani, hogy a törvényjavaslat egyes paragrafusaiban foglaltaknak közelebbi megindokolására az alább következő részletes indpkoiásban lesz szerencsém kiterjeszteni. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Ez a §. felsorolja mindazon törvényeket és rendeleteket, amelyekkel szemben vétők védelmét az országgyűlési képviselő, ha ügyvéd, e törvényjavaslat értelmében nem vállalhatja és abban az esetben is, ha nem ügyvéd, semmiféle hatóságnál ily ügyekben nem járhat el képviselői megbízatásának tartama alatt. E §-ban meghatározott törvényhelyek a következők: Az 1921. évi III. t.-c, mely az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szól. Az 1922. évi XXVI. t.-c, amely a fizetési eszközökkel elkövetett visszaélésekről intézkedik. Az 1931. évi XXVI. t.-c, amely a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról, valamint
