Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-511. A képviselőház közjogi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése "az országgyűlés felsőháza jogkörének újabb megállapításáról" szóló 471. számú törvényjavaslat tárgyában
122 511. szám. ségnek is lebecsülése, ahogyan a javaslat indokolása a súlyos jogfosztást eltakarni, sőt mint valami jót elhitetni akarja. Ösi alkotmányunkra hivatkozik, mintha nem tudná, ami Magyarországon népiskolás általános műveltség, hogy ősi alkotmányunknak voltak kárhozatos intézményei is, amelyeket kényszer diktált, csak átkot hoztak ránk s amelyek ellen századokon át folyt a küzdelem, amelyre csak gyásszal, szomorúsággal tekinthetünk vissza, tehát csak felszabadulás és öröm volt a megszűnésük. Ezek közé tartozik a főrendiház is, amely mindig csak kerékkötője volt az igazi nemzeti érdekeknek és reformoknak s amelyet — az ősi una eademque nobilitas (ma : civitas) ellenére — csak a főurak önzése, önkénye, a köznemesség kijátszása és szegénységének kihasználása hozott létre, hogy keserves századokon át a nemzet ellensége legyen belőle, mint a számtalan eset közt például az alsótábla egyik kerületi ülésén 1833 március 3-án is, amikor a magyar nyelv ügye volt szőnyegen, panaszolták: »Nemesség és nemesség közt, még pedig egyrészről 500, más részről pedig 700.000 nemesség közt van a kérdés, a 700.000 kétszer jelentette ki magát (hogy t. i. magyar legyen a törvényhozás nyelve), kérdem, mi jussa van az 500-nak oly kemény ellentmondást csinálni (t. i. a magyar nyelv ellen!)?« »Még a fejedelem és nemzet közt is sokszor (közteherviselés), gátat emeltek« (Kölcsey, Országgyűlési napló, VII. köt. 129. old.). Egyenesen történelem ellenes tehát — az általános népműveltség tudománya ellenére is — a főrendiház vagy jogutódja igazolására, fenntartására vagy újra való felállítására történelmünkben keresni jogalapot. Egyetlen jogalap ma is — az igazi nemzeti érzés és öntudat elaltatása idején — csak az, hogy a tehetetlenné, szegénnyé, fásulttá, ideggyengévé tett vagy lett néppel szemben megvan a fizikai lehetőség rá. »A parasztnak igaza nincs, baj onet pedig van!« — mint a felső táblán gyakran hangzott fel (Kölcsey, VII. 120.), —• átvitten az egész polgárságra ma is igaz. Nem fontos, csak éppen jellemzésül felemlíthető, hogy amint a javaslat indokolása elfelejti feltárni, hogy a felsőtáblát •— a közvélemény ellenszenve ellenére — pusztán az hozta létre, hog;y a személyesen megjelenő nemesség nem bírta a megjelenéssel járó terheket, vagy erszénye, bátyúja kifogyván, idő előtt kénytelen volt az országgyűlést odahagyni, maga helyett megbízottakat (electi nobiles) küldeni vagy a helyszínen kirendelni, mert a főurak (»az ország nagyurai és nagybirtokú előkelői«) folyton elhúzták annak megnyitását vagy tanácskozásait, éppúgy felületes, — minek is vesződnék a hatalom pontossággal? —• a javaslatnak az a történelemtudása is, hogy ősi (csakugyan ősi) alkotmányunkkal szemben, amelynek lényege a nemzet személyes törvényhozása volt s amelynek örököse ma az »una eademque civitas«, már »a XIV. században« szokásba jött, hogy a köznemesség nem jelent meg személyesen az országgyűlésen, hanem »maga helyett megyénként utasítással ellátott követeket küldött«. Ellenkezőleg még az 1572. évi (XVI. század !) királyi meghívólevél is a személyes megjelenést mondja kötelezőnek s az ország régi szokásának, csak éppen — mert Szepesmegye kérte —nem akarja a »fejenkénti« megjelenés költségeivel és fáradalmával terhelni a köznemességet (Nolumus enim viritim vos, juxia veterem consvetudinem omnes evocando, gravioribus impensis et laboribus hoc tempore gravari). A követküldés (ablegati ad dietam) csak 1608 után (XVII. század) lett intézménnyé, miután véglegessé vált annak felismerése hogy a háborúk, törökmegszállás és az elnyomó rendszer miatt elszegényedett köznemesség szegénysége miatt többé nem tud személyesen résztvenni a törvényhozásban. Addig csak, egy esetet kivéve (Mária 1385-i alkotmányellenes meghívólevele) az ú. n. »electi nobiles« intézménye volt divatban, hogy akik megjelenni nem tudtak, vagy kénytelenek voltak idő előtt hazamenni, megyénként összeállva, helyetteseket küldtek vagy rendeltek kötelező utasítás nélkül,