Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-510. Törvényjavaslat az ügyvédi meghatalmazásról

112 510. szám. tozás folytán a meghatalmazás újabb igazolására van szükség, akkor az új meghatalmazást szintén a megfelelő bélyeges nyomtatványon kell kiállítani és pedig tekintet nélkül a korábban már bemutatott meghatalmazásra. Ha azonban a meghatalmazás újabb igazolására a változás ellenére sincsen szükség, akkor egyedül az értékváltozás folytán sem a bélyeges nyomtatvány használatával már lerótt illeték visszatérítésének, sem pedig az esetleges illetéktöbblet külön lerovásának nincsen helye. A 2. §-hoz. A jelenlegi, bár vitatható gyakorlat szerint a polgári peres eljárásban a szegényjogos fél által a szegénységi bizonyítvány kiadása után kiállított ügyvédi meghatalmazás is illetékmentes, holott ez a szabályozás méltányossági szempontból nem indokolt, jogpolitikai szempontból pedig egyenesen nem kívánatos. Kétségtelen, hogy a törvény előtti egyenlőség elve megkívánja, hogy jogait mindenki szabadon érvényesíthesse és ennek biztosítása az államnak valóban egyik legfontosabb szociális feladata is. A szegény felek részére biztosított jogvédelem azonban helyes szabályozás mellett csak a szükségszabta határok között mozoghat és így teljesen kielégítő a Pp. 113. és 116. §-ának az a rendelkezése, amely biztosítja, hogy a szegény fél részére ügyének díjtalan vitelére ügyvédet rendeljenek ki, ha arra a kötelező ügyvédi képviselet miatt vagy a bíróság megítélése szerint egyéb okból szükség van. Ez a szabályozás ugyanis feltétlenül lehetővé teszi, hogy az ügyvédi képviseletre rászoruló olyan szegény fél is érvényesíthesse a jogait, aki az ügyvédi képviselettel járó költségeket fedezni nem tudja és ebből az okból nincs szükség arra, hogy a szegényjogos fél a legcsekélyebb áldozat nélkül is az általa választott ügyvédnek adhasson meghatalmazást. Ez az oka annak, hogy a javaslat 2. §-a akként rendelkezik, hogy a bélyeges nyomtatvány használata akkor is kötelező, ha szegényjogos ügyfél állít ki az ügyvéd részére meghatalmazást. Ez a rendelkezés e mellett alkalmas lehet arra is, hogy legalább némileg korlátozza a teljesen alaptalan, de nagyösszegű szegényjogos perek megindítását, ami jogpolitikai szempontból nagyon is kívánatos volna. Ez a korlátozás ugyan csak abban áll, hogy a nem kirendelés, hanem meghatalmazás alapján eljáró ügyvédnek szintén bélyeges nyomtatványon kell a meghatalmazását igazolnia, aminek költsége természetesen a szegényjogos felet terheli, de a tapasztalat szerint már az ilyen csekély áldozattal járó kötelezettség is alkalmas arra, hogy visszatartsa a feleket az olyan nyilvánvalóan alaptalan perek megindításától, amelyeket éppen a per alaptalansága miatt kirendelt pártfogó ügyvéd útján megindítani nem lehet. A bélyeges nyomtatvány használatának kötelezővé tétele külön jogszabály alapján nyugvó személyes illetékmentesség esetében összhangban van a jelenlegi gyakorlattal, amely szerint a meghatalmazási illetéket ilyenkor is le kell róni; az e tekintetben irányadó azt a szabályt pedig, hogy ebben az esetben a meghatalmazási illeték nem a személyes mentességet élvező ügyfelet, hanem a meghatalmazottat terheli, a 2. §. rendelkezései természetesen nem érintik. A 3. §-hoz. A Pp. 102. §-ának harmadik bekezdése szerint a jegyzékbe iktatott általános meghatalmazás az előtt a bíróság előtt, amelynél a jegyzéket vezetik, igazolásra nem szorul, a meghatalmazási illetéket azonban ilyenkor is minden egyes ügyben külön-külön le kell róni (1920 : XXIV. t.-c. 32. §., 5.100/1931. M. E. sz. rendelet 44. §.). Nem jelent ennélfogva változást az illetékteher szempontjából a javaslat 3. §-ában foglalt módosítás sem, amely szerint az egységes szabályozás érdekében bélyeges nyomtatványon kiállított jegyzék-kivonattal kell igazolni az általános meghatalmazást az előtt a bíróság előtt is, amelynél a jegyzéket vezetik. Ez a módosítás egyébként a meghatalmazás igazolását, illetőleg ellenőrzését is meg fogja könnyíteni és ebből a szempontból is indokoltnak tekinthető.