Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.
Irományszámok - 1935-465. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétségével gyanúsított Rupert Rezső országgyűlési képviselő mentelmi ügyében
722 465. szám. sem tartozott és tartozik családi belső életére, hogy — mialatt az ő akaratából és intézkedésére felesége zártintézetben szenvedett — egy közpénzen tartott, egyébként tiszteletreméltó inségmunkás hölggyel, aki neki alárendeltje volt, maga mellett olyan társadalmi reprezentációt végeztetett, — ennél többet nem is mondtam beszédemben ! — amely a hitvest szokta megilletni s amely reprezentáció sokszor kínos helyzetbe hozta a szentesi és hódmezővásárhelyi rangbéli társadalmat és visszatetszést keltett a szegényedő, adók és gazdasági válságok terhe alatt roskadozó közpolgári osztályoknál is. Végre is nem ment, hogy a szerény inségmunkást rokonnak és egyébnek adta ki és ezen a címen vagy egyéni gusztusa szerint a rangbéli hölgyekkel egy sorba vagy elébük helyezte, az inségmunkás hölggyel a hivatalos gépkocsin túrákat rendezett, őt — noha Hódmezővásárhely fizette — hónapokon át Szentesen foglalkoztatta, míg egy újságcikk az anomáliákat 1936 decemberében fel nem tárta. Mialatt — a főispánné őméltósága 1935 augusztus 18-tól 1936 február 22-éig Budapesten az T)j Szent János-kórház zárt elmeosztályán szenvedett... — Mert ez a szenvedés, ez sem családi ügy ám, főispán úr ! Az 1912 : LIV. t.-c. a személyes szabadság és az emberi érzés elég szigorú garanciáihoz köti, hogy még egy árva cselédleány se jusson csak úgy könnyedén zárt elmegyógyintézetbe. Gondolom, a főispánnékat sem illeti meg kevesebb jog és védelem ! Budapest székesfőváros árvaszékének 50.995/1936. számú iratai pedig sokmindent feltárnak leveldi Kozma Györgyné kálváriájáról. . .« »Csak miután, a kálváriának 1936 február 22-én vége lett, jutott eszébe a főispán úrnak, hogy ő tulajdonképpen összeférhetetlen helyzetben van feleségével és a fenhatósága alá tartozó, az asszony fölött gondviselést vivő, az ő érdekeit és személyes szabadságát megvédeni hivatott szentesi árvaszékkel szemben.« »Ám ha Kozma György úr saját magának és a neki alárendelt szentesi árvaszéknek és a szintén neki alárendelt vármegyei tisztifőorvosnak összeférhetetlenségét már eleve bejelenti, aligha kellett volna megismernie feleségének az elmegyógyintézet zárt celláját. . .« »Miért bántottam volna, ha nem kívánja súlyos közérdek ? Sokminden egyébért sem érdemli a derék Csongrád vármegye a balsorsot, hogy ön legyen a főispánja !« »Mr. Jemmy Twiteher, még ön vádol ?« A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1914 : XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző, a 3. §. 2. bekezdése szerint minősülő és a 9. §. 6. pontja értelmében felhatalmazásra hivatalból üldözendő sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségének jelenségeit látszik feltüntetni. A m. kir. belügyminiszter, mint a sértett felettes hatósága, a bűnvádi eljárás lefolytatásához szükséges felhatalmazást 1937. évi június hó 18. napján 3.236/1937. ein. szám alatt megadta. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtelenül jelent meg, de a nyomozás adatai szerint a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Rupert Rezső országgyűlési képviselőt, mint szerzőt terheli a sajtójogi felelősség a St., 33. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Rupert Rezső országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze lel. Kelt Budapesten, a képviselőház mentelmi bizottságának 1937. évi július hó 2. napján tartott ülésében. Ángyán Béla s. h., Huszovszky Lajos s. k., a mentelmi bizottság elnöke. a mentelmi bizottság előadója.
