Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.
Irományszámok - 1935-443. Törvényjavaslat a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról
602 443, szám. szabadság tartama alatt vagy a szokásos fizetést kell a munkavállalónak nyújtani, amely fizetést a nemzeti törvényhozás által meghatározott módon az esetleges természetben járó szolgáltatások értékének hozzászámításával kell megállapítani vagy a kollektív munkaszerződésben meghatározott fizetést kell adni. Az akkordbér vagy darabbér szerint fizetett munkavállalók fizetésére nézve az ajánlás legméltanyosabb megoldásként azt javasolja, hogy megfelelő hosszú időtartam alatt elért kereset átlaga vétessék alapul, abból a célból, hogy az akkordbér vagy darabbér szerint számított keresetben jelentkező változások a lehetőséghez képest kiegyenlíthetők legyenek. Az egyezménytervezet még több részletintézkedést is tartalmaz. Az egyezmény hatálya, 1. cikkéből kitűnően, rendkívül széles körre terjed ki. Minthogy ezidőszerint nincsen tisztázva az a kérdés, milyen keretekben biztosítható az egyezményben említett alkalmazottaknak a fizetéses szabadság, ehhez képest a ratifikálás kérdését egyelőre nyitva tartjuk. Az egyezmény határozmányait természetesen a törvényjavaslatban meghatározott keretek között érvényesíteni tudjuk. Ilyen értelemben az egyezmény és ajánlás figyelembevételével készült a törvényjavaslat III. fejezete. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Általános rendelkezések. , •..' Az általános rendelkezések az alkotandó törvény hatályának körét határozzák meg. Ennél a meghatározásnál az volt a cél, hogy a javaslat a munkajpk értékesítéséből élőknek lehető legnagyobb körét ölelje fel. . Az 1. §. annak általános meghatározását adja, hogy mily szolgálati viszonyra terjed ki az alkotandó törvény hatálya. E meghatározás szerint a javaslat csak azoknak az alkalmazottaknak szolgálati viszonyára vonatkozik, akik munka jókért ellenértéket kapnak. Ellenérték alatt azonban itt nem csupán a munkabért, hanem a szolgálatokért nyújtott minden ellenszolgáltatást érteni kell, tehát például a szolgálatok ellenében nyújtott tanítást vagy magát azt, hogy a munkaadó alkalmat ad, lehetőséget biztosít arra, hogy alkalmazottja munkát végezzen s ezzel bizonyos gyakorlatra, jártasságra tegyen szert s elsajátítson olyan ismereteket, amelyekre a pályáján való továbbhaladás végett szüksége van. Eszerint tehát a törvény hatálya alá esik a tanonc és a gyakornok abban az esetben is, ha bért nem kap. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az ilyen alkalmazottnak a legkisebb munkabéreket okvetlenül meg kell fizetni. Az illetékes miniszternek, illetőleg a bérmegállapító szervezetnek módja lesz arra, hogy fizetéstelen gyakornokok felvételének lehetőségét — a szükséges keretek között — biztosítsa. Nem terjed ki a törvény hatálya a munkaadó háztartása körében szolgálatokat teljesítő alkalmazottak munkaviszonyára. Ezek a szolgálatok annyira egyéniek, hogy az ezeket végzők munkaideje, bére és fizetéses szabadsága tekintetében általános érvényű rendelkezéseket tenni nem lehet. Külön kiemeli a javaslat, hogy a törvény hatálya kiterjed valamely üzlet, üzem, vállalat vagy kereső foglalkozás körében alkalmazottak szolgálati viszonyára, függetlenül attól, hogy a munkaadó természetes avagy jogi személy, hogy az alkalmazott testi vagy szellemi munkát végez. Kiterjed továbbá abban az esetben is, ha az üzletnek, üzemnek, vállalatnak vagy foglalkozásnak oktató vagy jótékonysági jellege van, minthogy ennek a körülménynek az alkalmazott szolgálati viszonya szempontjából jelentősége nincsen,
