Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.
Irományszámok - 1935-386. Törvényjavaslat az örökösödési illetékek tekintetében a kettős adóztatás elhárítása céljából Prágában, 1936. évi október hó 26. napjánkelt magyar-csehszlovák egyezmény becikkelyezéséről
230 386. szám. Melléklet a 386. számú irományhoz. Indokolás „az örökösödési illetékek tekintetében a kettős adóztatás elhárítása céljából Prágában, 1936. évi október hó 26. napján kelt magyar-csehszlovák egyezmény becikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A Csehszlovák Köztársasággal az egyenesadók tekintetében előfordulható kettős adóztatások elhárítása tárgyában 1923. évi július hó 13-án kötöttünk egyezményt, mely az 1924. évi XXII. t.-c. alapján ezidőszerint is alkalmazást nyer. A szomszédos államok lakosságával fennálló régi gazdasági kapcsolataink kívánatossá teszik a nemzetközi viszonylatban felmerülő adóügyi kérdéseknek minél teljesebb szabályozását és különösen a pénzügyi érdekekre épített adórendszerek egyoldalú intézkedései által kettős adózást előidéző eseteknek kiküszöbölését. Ezzel nemcsak az érdekelt állampolgárok méltánytalan kétoldalú megterhelését hárítjuk el, hanem hathatósan előmozdítjuk az államok közötti gazdasági forgalom fejlődését is. A Magyar Királyság és a Csehszlovák Köztársaság között 1936. évi október hó 20-án az örökösödési illetékek tekintetében előállható kettős megadóztatások elkerülése céljából megkötött egyezmény az 1923. évben megkötött egyenes adóügyi egyezmény határozmányainak kiegészítésére szolgál. Az adóigényeknek a két állam közötti megosztásánál lényegileg a már korábban Ausztriával, Németországgal és Lengyelországgal megkötött örökösödési illeték- (adó-) ügyi egyezményekben kifejezésre jutott alapelvek érvényesülnek, melyek a Nemzetek Szövetsége kebelében alakított Comité Fiscal által javasolt egyezménytervezettel is összhangban vannak. A Lengyelországgal megkötött hasonló tárgyú egyezményből a jelen egyezmény annyiban tér el, hogy az ingatlanoknak nem tekinthető vagyonrészek után kiszabható illeték csak az örökhagyó állampolgárságához, illetőleg lakóhelyéhez igazodik, de nincs figyelemmel a hagyatéki örökös állampolgárságára, illetőleg lakóhelyére, ami a magyar-lengyel egyezmény 2. cikkének d) pontjában jut kifejezésre. Amennyiben a Csehszlovákiával való viszonylatban a jelen egyezmény alkalmazásánál adott esetekben vitás kérdések merülnének fel, az egyezmény felhatalmazza a két szerződő állam pénzügyminisztereit, hogy azokat közvetlen érintkezés útján tisztázzák. Budapest, 1937. évi április hó 8. napján. Dr. Fabinyi Tihamér s. k., m. hir. pénzügyminiszter.
