Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.
Irományszámok - 1935-376. A képviselőház közjogi bizottságának jelentése "az országgyűlési képviselőjelölés újabb szabályozásáról" szóló 353. számú törvényjavaslat tárgyában
174 376. szám. A törvényjavaslat abból a tételből indul ki, hogy a képviselő] el öléshez szükséges ajánlások számát egyrészt csökkenti, másrészt maximálja azt a számot is, amelynek túllépése arra vezet, hogy a választási biztos az ajánlási ívek elfogadását megtagadja. Az ajánlási aláírások számának csökkentéséből önként következik, hogy olyan szabályozások válnak szükségessé, amelyek az ajánlást az eddiginél komolyabbá teszik. A törvényjavaslat e tekintetben a következő lényeges intézkedéseket tartalmazza: kötelezően előírja, hogy az ajánlásokat hitelesíteni kell; kimondja, hogy a minimálisan megszabott 100 ajánló között legalább 50 olyan ajánlónak kell lenni, aki 30-ik életévét betöltötte; kötelezővé teszi az ú. n. pénzbeli biztosíték letételét és pedig már egy olyan időpontban, amikor az ajánlási eljárás tulajdonképpen kezdetét veszi. Statuálja azt az elvet, hogy a választási biztos által szabályszerűnek elfogadott 100 ajánlási aláíró az ajánlott jelöltre leszavazottnak tekintendő és ezeknek az ajánlóknak a választáson szavazni nem szabad. Az ajánlások hitelesítésének kimondásával megszüntetjük azt a lehetőséget, hogy az ajánló helyett valaki más éljen ezen alkotmányos jogával, miután az ajánlási ív aláírása alkalmával megállapítást fog nyerni úgy az aláírónak személyazonossága, mint választói minősége. Azzal az intézkedéssel, hogy megkívánjuk, miszerint a 100 ajánló közül legalább 50-nek olyannak kell lenni, aki 30-ik életévét betöltötte, korlátozni kívánjuk azt a lehetőséget, hogy olyan jelöltek lépjenek fel, akik csupán a politikai kiforrottsággal még nem rendelkező választók bizalmát élvezik. A pénzbeli biztosíték a jelölés komolyságának biztosítására szolgál, de öszszegénél fogva nem jelent akadályt olyan jelölt részére, aki a választók bizalmára úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetekből jogosan tarthat számot. Figyelemmel arra, hogy az ajánlási eljárás mostani formája a választók akaratának személyhez kötött olyan megnyilvánulását teszi lehetővé, amely a visszaéléseket kizárja, természetszerűen maga után vonja azt az intézkedést, hogy a törvényjavaslatban megkívánt 100 ajánló leszavazottnak legyen tekintendő. A törvényjavaslat egyes szakaszaira nézve az alábbiakat van szerencsém előadni: Törvényalkotási technikai szempontokból helyesnek mutatkozott, hogy az 1925. évi XXVI. törvénycikk azon rendelkezéseinek felsorolása, amelyek a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedésével hatályukat vesztik, ne a törvényjavaslat bevezető szakaszában, hanem a törvényjavaslat utolsó szakaszában foglaljon helyet. Ezért a bizottság úgy találta helyesnek, hogy az eredeti törvényjavaslat 1-ső §-át törölte és az bizonyos módosított formában, mint a törvényjavaslat 8-ik §-a fog szerepelni. Ezzel az intézkedéssel az eredeti törvényjavaslat 2-ik §-a 1-ső §-szá lépett elő. A bizottság az 1. §-szal kapcsolatosan a következő módosításokat tartotta megvalósítandóknak • Az 1. bekezdés 7-ik sorában »akinek« szóval kezdődő szövegrészt a bekezdés végéig törölte és helyébe a következő szövegrészt vette fel: »akik közül legalább 50 ajánló életének 30. évét betöltötte.« Törölte a bizottság az eredeti törvényjavaslat 2., 3. és 4. bekezdését és ezek helyett a következő szövegű bekezdéseket iktatta a javaslatba: »(2) Az előző bekezdés rendelkezéseinek megfelelő ajánlás is csak akkor érvényes ha az ajánlók aláírását kir. közjegyző vagy kir. járásbíróság vagy a választási biztos, illetőleg ennek helyettese vagy a községi elöljáróság, városokban a polgármester, illetőleg az általa megbízott tisztviselő hitelesítette. A hitelesítés a kir.
