Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.
Irományszámok - 1935-353. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselőjelölés újabb szabályozásáról
408 353. szám. a minisztérium kívánatosnak tartja, hogy ez a sokat felpanaszolt ajánlási rendszer azonnal kiküszöbölt essék, hogy tehát ezzel a rendszerrel többé már időközi választást se lehessen tartani. Megerősítette a kormányt ebben az elhatározásában az a meggondolás, hogy az ország 196 nyilt szavazásos választókerülete közül 132 azoknak a kerületeknek a száma, amelyekben tízezernél több választó van; a nyilt szavazásos kerületeknek tehát nagy többsége, kétharmadrésze olyan, amelyekben legalább 1.000 választó aláírása szükséges. Nagy a valószínűsége tehát annak, hogy addig is, amíg a kormány által benyújtandó, fentebb említett alkotmányjogi törvényjavaslatok törvényerőre fognak emelkedni, az időközi választások alkalmával újból megismétlődnének az ajánlások körül felmerült visszás jelenségek. Ezt pedig a kormány el akarja kerülni. A titkosan választó kerületekben, vagyis azokban, amelyek egynél több képviselőt választanak, a most tárgyalt vonatkozásban még visszásabb a helyzet. Ezekben a kerületekben ugyanis a kötelező aláírások száma 5.000-ig is felmehet. Az aláírások elbírálásának a nehézsége s ebből kifolyólag a visszaélések lehetősége tehát ezekben a kerületekben még fokozottabb mértékben áll fenn, mint a nyilt szavazásos kerületekben. Ezekre a kerületekre vonatkozólag azonban nincs szükség ideiglenes törvényhozási intézkedésre, mert ezekben a kerületekben tudvalevőleg lajstromos szavazás van, itt tehát a pótképviselők egyidejű megválasztásával a képviselői helyek esetleges megüresedésére nézve már előre megtörtént a gondoskodás. Ez a magyarázata annak, hogy a törvényjavaslat csak azokról a választókerületekről rendelkezik, amelyek egy képviselőt választanak. ^ A törvényjavaslatban foglalt módosítás lényege az, hogy alaposan csökkentjük a képviselő j el öléshez szükséges aláírások számát, viszont ennek ellenében az ajánlást egyéb kikötések révén sokkal komolyabbá tesszük. Ezek a kikötések a következők: 1. az ajánlók aláírását hitelesíttetni kell; 2. a kötelezően előírt száz ajánló közül legalább ötven olyan választó kell, hogy legyen, aki 30. életévét betöltötte és 3. az ajánlók pénzbeli biztosítékot kötelesek letenni. Mindezek egyáltalában nem szigorú kikötések, hanem olyanok, amelyeket minden párt könnyen teljesíthet s amellett együttvéve mégis eléggé hatékonyaknak tekinthetők annak biztosítása szempontjából, hogy csakis a választók jelentékeny részére támaszkodó párt indulhasson a választáson. A törvényjavaslat egyes szakaszaira nézve az alábbiakat van szerencsém előadni. Az 1. §-hoz. A szakasz az 1925 : XXVI. t.-c. 62. §-ának azokat a rendelkezéseit helyezi hatályon kívül, amelyek az egy képviselőt választó kerületekben az ajánlók számára, a választóknak a többszörös ajánlásból való kizárására, végül pedig az esetleges törlés következtében hiányzó aláírások pótlására vonatkozó rendelkezéseket foglalják magukban. A 2. §-hoz. A szakasz (i) bekezdése a képviselőjelöléshez szükséges ajánlók számát az 1925 : XXVI. törvénycikk fentebb ismertetett rendelkezéseivel szemben lényegesen leszállítja, amennyiben azt csak százban állapítja meg. Ha a külföldi viszonylatokat tekintjük, azt mondhatjuk, hogy a törvényjavaslat középúton halad, mert az egyes külföldi államokban az ajánlók száma 5—10—15—-20—25-— —£0—100—200—6£0 között váltakozik. Ehhez a törvényjavaslathoz hasonlóan 100 választó aláírása van kikötve Belgiumban, Csehszlovákiában és Lettországban. Az a kellék, hogy az ajánlást aláíró választónak az illető választókerület választói névjegyzékébe felvéve kell lennie, az 1925 : XXVI. törvénycikkben világosan kimondva nincs, erre csak következtetni lehet a törvény 62. §-ának (ii) bekezdésében foglalt abból a rendelkezéséből, hogy az ajánló jogosultságát a választási
