Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.
Irományszámok - 1935-284. Törvényjavaslat a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról
20 284. szám. munkaadókra nem származhatik belőle sérelem akkor, ha a régi gazdatiszt helyét félév közben olyan új gazdatiszt foglalja el, aki után már befizették az illető félévre esedékes díjat, s emellett megvan az a lehetőség is, hogy a szolgálati viszonyt a felek valamely félév végére szüntessék meg. A biztosítási díj esedékességének megállapítására vonatkozó (±) bekezdés indokolást nem igényel. A 6. §-hoz. A hármas teherviselés elvének megfelelően a biztosítási díj fele a biztosított munkavállalóra hárul, hogy az államon kívül, amely az állami hozzájárulást adja, s a munkaadón kívül ő is részt vegyen a teherviselésben. Minthogy azonban a biztosítási díjat az Intézetnek teljes egészében a munkaadó köteles megfizetni, a biztosított gazdatiszt teherviselése abból áll, hogy a munkaadó tőle levonást eszközölhet. Ezt szabályozza a 6. §. A 7. §-hoz. Az általános indokolásban említettem, hogy javaslatom önálló önkéntes biztosítási lehetőséget nem kíván nyújtani/Lehetővé óhajtja azonban tenni, hogy az átmenetileg állástalan gazdatisztek önkéntes továbbiztosítás alakjában biztosítási viszonyukat folytathassák. Tekintettel arra, hogy az önkéntes továbbiztosítás feltételei azonosak a kötelező biztosításnak szolidárisán s az állami hozzájárulás figyelembevétele mellett megállapított kedvező feltételeivel, egyes veszélyes rizikójú biztosítottaknak, valamint olyanoknak, akik számára a gazdatiszti szolgálat nem élethivatás, az önkéntes továbbiztosítás jogát nem lenne helyes megadni. A 8. §-hoz. A javaslatom alapjául vett rendszer szerint, időről-időre emelkedő javadalmazás esetén a kötelező biztosításban, illetőleg az ehhez kapcsolódó, ennek folytonosságát szolgáló Önkéntes biztosításban a gazdatiszt negyven éves, sőt ennél az időnél hosszabb tartamú biztosítási viszony után sem érhetne el olyan összegű nyugdíjat, amely megközelíti az utoljára élvezett magas javadalmazását. Mint már említettem, ennek az az oka, hogy a nyugdíj túlnyomó részét kitevő fokozódó nyugdíjrész a biztosítottnak a biztosítási viszony alatt élvezett javadalmazásai átlagához fog igazodni. Az önkéntes többlet biztosítás azt a célt szolgálja, hogy a biztosított önkéntes befizetésekkel olyan nyugdíjat is biztosíthasson magának, mint amilyen járna akkor, ha kezdettől fogva a legutolsó biztosítási osztálynak megfelelő díjakat fizettek volna utána. Másszóval lehetővé akarja tenni azt, hogy bárki időről-időre emelkedő javadalmazás mellett is, negyven év multán a tényleges fizetéshez mérten teljes nyugdíjat élvezhessen. Az általános indokolás C) alatti példájában eredményként kapott 2035-20 pengős nyugdíj összegből a 120 pengős nyugdíj törzset levonva, marad 1915-20 P. Ez az összeg 19%-a a biztosított után negyven év alatt befizetett díjaknak, azaz 10.080 pengőnek. A példa szerint ugyanis az első 10 évben 1440 pengőt, a másodikban 2160 pengőt, a harmadikban 2880 pengőt, és a negyedikben 3600 pengőt kellett befizetni. Ha a példának vett esetben a biztosított az utolsó biztosítási osztály alapján teljes nyugdíjat kíván elérni, az első 30 évben évenkint befizetett díjakat ugyanolyan mértékre kellett kiegészítenie, mint amennyit kitesznek az utolsó tíz évben évenkint fizetésre kerülő díjak. Fizetnie kellett tehát az első tíz évre pótlólag 2160 pengőt, a másodikra 1440 pengőt és a harmadikra 720 pengőt, vagyis összesen 4320 pengőt. Ez az önkéntes többletbiztosításra befizetett 4320 pengő a kötelező biztosításba befizetett 10.080 pengővel együtt 15.000 pengőt tesz ki, aminek 19%-a 2850 pengőt úgy, hogy a nyugdíj a 120 pengős fokozódó nyugdíjrésszel évi 2970 pengőre emelkedik. Ez már ú. n. teljes nyugdíjnak tekinthető. Természetszerű, hogy a biztosított a kiegészítésképpen fizetendő összeget nem kénytelen egy alkalommal, egy összegben kiegyenlíteni. Amikor magasabb
