Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.

Irományszámok - 1935-285. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartás tárgyában

285. szám. 113 jog érvényesítésének harmadik fokozatú gyakorlati megnyilvánulása a főfelügyeleti jogok gyakorlására hivatott hatóságnak az önkormányzat működésébe'hatoló közvetlen intézkedése olyan esetben, amikor az önkormányzat nagy nyomatékú érdekeinek veszélyeztetése közvetlen lehetőség. Erről szól a 42. §. rendelkezése, amely arra jogosítja fel a főfelügyeleti jogot gyakorló igazságügyminisztert, hogy a kamara háztartásának, illetőleg gazdálkodásának közvetlen ellenőrzésére esetenkint meghatározott jogkörrel miniszteri megbízottat küldhessen ki, ha az ügyvédi kamarának nincs jóváhagyott költségvetése vagy ha nem annak keretében gazdálkodik. A negyedik mozzanat akkor jelentkezik közvetlen intézkedésben, amikor az önkormányzat cselekvése valóságos közvetlen veszélyeztetése az önkormányzat működésének, vagy közvetlen sérelme a jogszabályban megnyilatkozó államérdeknek. Ezt a gondolatot juttatja kifejezésre a 43. §. rendelkezése, amely szerint az igaz ságügy miniszter hivatalból megsemmisítheti az ügyvédi kamara határozatát, ha az törvénybe vagy más jogszabály rendelkezésébe ütközik, vagy az ügyvédség önkormányzatának az ország nemzeti jellegével összhangban álló békés működését veszélyezteti. Az, hogy a főfelügyeleti jog gyakorlására hivatott felelős miniszter egyenesen köteles megsemmisíteni az önkormányzatnak olyan határozatát, amely törvénybe, vagy más jogszabály rendelkezésébe ütközik, annyira természetes értelme a felügyelet lényegének, hogy közelebbi indokolásra nem szorul. Az 1874 : XXXIV. t.-c. 64. §-nak az a rendelkezése, amely szerint az ügyvédi kamarák felett főfelügyeletet gyakorló igaz ságügy miniszter a »tapasztalt hiányok orvoslásáról gondoskodik, az igazságügy általános érdekében, vagy egyes panaszok esetében a a visszaélések megvizsgálása és megtorlása iránt intézkedik«, ha, amint fentebb említettem, nem is rendszerbe foglalt egységes szempontú szerkezetben, de érdemileg ugyancsak az értelmét fejezi ki a főfelügyeleti jognak, s ugyanabban az értelmezésben részesült a több mint hatvan esztendő gyakorlatában. A javaslat alapjául szolgáló életszemléletben ugyanezt a jelentőséget kell tulajdonítani annak az esetnek is, amikor a kamara határozata az ügyvédség önkormányzatának — mint egyetemes értékű nemzeti közérdeknek — az ország nemzeti jellegével összhangban álló békés működését veszélyezteti. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy az önkormányzat működése nem lehet békés, ha figyelmen kívül hagyja a magyar állam ezeresztendős története alatt az egyéni és közületi élet minden vonatkozását átható nemzeti eszme és keresztyén erkölcsi felfogás követelményeit. A békés működés hiánya pedig egyenesen kizárja az önkormányzat elvének érvényesülését. Az ország nemzeti jellegével összhangban álló békés működés akadályainak az ilyen kihatású határozat félretétele útján elérhető elhárítása ekként szükségszerűen következik az önkormányzat elvére alapított szabályozásból. Annak, hogy az ügyvédi működésnek és az ügyvédség testületi szervezetének az ország jellegét meghatározó és fenntartó nemzeti erők áramlásának lendületébe állítása nem csupán eszmei értékű, minden gyakorlati kihatást nélkülöző céltalan szemlélődés hanem a magyar nemzeti élet őstalajában gyökerező, eleven erejű valóság, amelynek átütő jelentőségét az államvezetés semmiféle vonatkozásában sem lehet figyelmen kívül hagyni, idézem a budapesti ügyvédi kamara által a javaslat első tervezete tekintetében előterjesztett észrevételek következő emelkedett szellemű kitételeit: » . . . Egészen természetesnek tartjuk, hogy — Magyarországon — ügyvéd csak az lehet, aki a nemzethűség szempontjából kifogástalan és aki nem vall ellentétes felfogást azzal a világnézettel szemben, amely Szent István birodalmának keresztyén jellegéből következik.« »Annak hangoztatása, hogy az ügyvédi hivatást csak az gyakorolhatja, aki a magyarság eszméjében Képv. iromány. 1935—1940. VI. kötet. 15