Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-234. Törvényjavaslat az Országos Földhitelintézetről

492 234. szám. 2. Kiterjesztése a két intézetre a Magyar Földhitelintézetre vonatkozó különleges peres és perenkívüli eljárási szabályoknak. 3. Kiterjesztése a két intézetre a volt Osztrák-Magyar Bank jelzáloghitel osztálya alapszabályainak. 4. Adó- és illetékmentességek. 5. Mentesség a földbirtokreform törvényekben megállapított egyes rendelkezések alól. Az így csoportosított különleges, jogok részleteinek megvilágítására vonatkozólag szolgáljanak a következők : 1. A két egyesülő intézetről szóló törvény, nevezetesen az 1879: XXXIX. törvénycikk, illetőleg az 1911: XV. törvénycikk mindkét intézetet kiveszi a kereskedelmi törvénynek egyes rendelkezései alól. A két törvénynek idevonatkozó rendelkezései, nevezetesen az 1879 : XXXIX. t.-c. 10. §-a, illetőleg az 1911 : XV. t.-c. 3. §-ának 2. pontja, lényegileg azonosak, jelentéktelen részletekben azonban mégis eltérők. Minthogy a két nem egybevágó rendelkezés közül csak az egyiket lehetett fenntartani, ez a §. az újabb rendelkezés — az 1911 : XV. t.-c. 3. §.2. pontja —- fenntartása mellett a régebbit, az 1879 : XXXIX. t.-c. 10. §-át, hatályon kívül kell hogy helyezze. Ezt célozza a §. utolsó bekezdése. 2. A két egyesülő intézetre vonatkozó két törvény a Magyar Földhitelintézet részére az 1871 : XXXIV. törvénycikkben biztosított különleges peres és perenkívüli eljárási szabályokat mindkét intézetre kiterjeszti. Ide tartoznak az intézet kizárólagos bíróságára, a kölcsönre vonatkozó beadványok soronkívüli elintézésére, az intézet könyveinek és egyéb okiratainak bizonyító erejére vonatkozó különleges szabályok, továbbá bizonyos különleges végrehajtási szabályok. A két egyesülő intézet törvényének idevonatkozó rendelkezései, nevezetesen az 1879 : XXXIX. t.-c. 2. §-a, illetőleg az 1911 : XV. t.-c. 3. §-ának 6. pontja lényegileg azonosak, jelentéktelen részletekben azonban mégis eltérők. Minthogy a két nem egybevágó rendelkezés közül csak az egyiket lehetett fenntartani, ez a §. az újabb rendelkezés — az 1911 : XV. t.-c. 3. §. 6. pontja — fenntartása mellett a régebbit, az 1879 : XXXIX. t.-c. 2. §-t hatályon kívül kell hogy helyezze. Ezt célozza a §. utolsó bekezdése. 3. Az Osztrák-Magyar Bank jelzáloghitel osztálya alapszabályainak a két egyesülő intézetre való kiterjesztésénél ugyanaz a jogi helyzet, mint amely a fenti 1. és 2. pontban részletezve van. Ami magukat az ezen alapszabályokban biztosított különleges jogokat illeti, azok a végrehajtási eljárás számos rendelkezésére kiterjednek és azáltal, hogy az intézeteket a más intézetekkel szemben indokolható alakiságoktól felmentik, a szóbanlévő intézetek követeléseinek biztonságát emelik. Minthogy a két intézetre vonatkozó eddigi jogszabályokban ugyancsak eltérés van, a törvényjavaslat itt is azt a rendszert követte, hogy az újabb rendelkezést, az 1911: XV. t.-c. 3. §. 6. pontját tartotta fenn, a régebbi rendelkezéssel, az 1898 : XI. törvénycikkel szemben. Itt felhívom a figyelmet arra, hogy az 1911 : XV. t.-c. 15. §-ának az a rendelkezése, hogy a földmívelésügyi miniszter és a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége bármely ingatlan bírói végrehajtási ái verésen bánatpénz letétele nélkül tehet ajánlatot és ha utóajánlatot tesz, sem bánatpénzt letenni, sem az újabb árverés költségeit előlegezni nem taitozik, ezentúl is fennmarad. Az Országos Földhitelintézet árverési ajánlatainál tehát az 1911: XV. törvénycikk rendelkezései lesznek az irányadók, nem pedig a volt Osztrák-Magyar Bank jelzáloghitel osztálya alapszabályai 11. §-ának f) pontja, amely az ajánlati jogot némileg másként szabályozza.