Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-198. Törvényjavaslat a hatósági orvosi szolgálatról és közegészségügyi törvények egyéb rendelkezéseinek módosításáról

38 198. szám. is rendelkeznie kell, ennek a megszorító rendelkezésnek alkalmazásától azonban öt évi átmeneti időre még el lehet tekinteni. A (2) bekezdés a tiszti orvos minősítésére nézve az 1883 :

1. t.-c. 9. §-ában, illetőleg az 1908 : XXXVIII. t.-c. 7. §-ában előírtakon túlmenően a m. kir. tiszti orvosra nézve az eddigi két évi orvosi gyakorlat helyett öt évi városi orvosi, községi orvosi, körorvosi vagy azzal egyenlőnek tekintendő tevékenységet szab meg. Az (1) és (2) bekezdésben előírt szigorúbb előfeltételek azt a célt kívánják biztosítani, hogy a hatósági orvosi szolgálat ellátásában a szakszerűség minél teljesebb mértékben érvényesüljön. A (3) bekezdés a belügyminiszterre bízza annak megállapítását, hogy e szakasz (2) bekezdése szempontjából milyen orvosi szolgálatot kell a városi orvosi, a községi orvosi illetőleg a körorvosi szolgálattal egyenlőnek tekinteni. Ennek a kérdésnek törvényben való lerögzítése azért nem volna célszerű, mert a fejlődő élet követelményei ezen a téren a szabályozás gyakoribb módosítását, kiegészítését tehetik szükségessé. A 6. §-hoz. Abból kifolyólag, hogy a tiszti főorvosok és tiszti orvosok a törvény j avaslat szerint állami tisztviselők lesznek és így az önkormányzati tisztviselőkre vonatkozó fegyelmi jogszabályok hatálya reájuk többé nem terjed ki, szükségessé válik reájuk nézve új fegyelmi szabályok megállapítása. A törvényjavaslatban , ezt a kérdést csak két vonatkozásban szabályoztam, nevezetesen rendelkezést vettem fel arra nézve, hogy ellenük ki rendelheti el a fegyelmi eljárást, a második rendelkezés pedig arra vonatkozik, hogy mely hatóságok bíráskodnak felettük. Az eljárás részletes szabályait egyébként a szakasz (3) bekezdésében a rendeleti szabályozás körébe utaltam. Annak, hogy a fegyelmi szabályozást csak ilyen kivonatos alakban hoztam javaslatba, az oka az, hogy a kormány lehetőleg rövid időn belül amúgy is szabályozni kívánja törvény útján általában a tisztviselőkre vonatkozólag a fegyelmi eljárást. Nem volna tehát célszerű, és csak a jogszabályok felesleges halmozását jelentené az, ha most külön az állami tisztviselők egy kis csoportjára állítanánk fel törvényben új fegyelmi jogszabályokat. Ami a kérdés részleteit illeti, az (1) bekezdésnek az a rendelkezése, hogy a fegyelmi eljárást a m.kir. tiszti főorvosok és m. kir. tisztiorvosok ellen a belügyminiszter, a főispán és a közigazgatási bizottság jogosult elrendelni, az adott helyzet természetéből következik. A m. kir. tiszti főorvos és a m. kir. tiszti orvos ugyanis, habár állami tisztviselők lesznek, azért egyúttal a legszorosabban be lesznek ékelve a vármegyék és a városok szervezetébe, ezért természetes követelmény, hogy ellenük a belügyminiszteren kívül a főispán és a közigazgatási bizottság is elrendelhesse a fegyelmi eljárást. A (2) bekezdés rendelkezése szintén annyira magától adódik, hogy az másként nem is volna helyesen szabályozható. A 7. §-hoz. Az olyan mélyreható változásnál, mint aminő a hatósági orvosok államosítása, elkerülhetetlenül szükséges, hogy az alkalmazó kormányhatóságnak a kiválasztás joga biztosíttassák. A kiválasztással szorosan összefügg, hogy mindazoknak a törvényhatósági főorvosoknak és járási orvosoknak, városi tiszti orvosok iák és megyei városi ügyvezető orvosoknak, akik az 1936. évi július hó l-ig m. kir. tiszti főorvosokká, illetőleg m. kir. tiszti orvosokká nem neveztetnének ki, ellátásra való jogosultságuk megfelelően biztosítassék. Ez történik e szakasz (1) bekezdésében, mely a szóbanlevő orvosoknak az 1936. évi július hó 1-ével szabályszerű elbánás alá vonását rendeli el s egyúttal megszabja azt is, hogy az ekként előálló terhek miként viseltessenek. A (2) bekezdés viszont arra az esetre rendelkezik, ha az érdekelt tisztviselő