Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-198. Törvényjavaslat a hatósági orvosi szolgálatról és közegészségügyi törvények egyéb rendelkezéseinek módosításáról

Idő. szám. S3 véve mégis csak egyetlen egy lépést jelent a közegészségügy javítására irányuló nagy munka terén. Kétségtelen tehát, hogy ma már az egész nagy kérdést átfogó, gyökeres reformra van szükség. Kijelentettem azonban, hogy ezt a reformot nem egyszerre fogom hozni, mert több évre terjedő munkáról van szó, hanem a lehetőségek által megszabott részletekben. Ennek a reformmunkának az első részlete az a törvényjavaslat, amelyet ezennel a t. Képviselőház elé van szerencsém terjeszteni. Ennek a törvényjavaslatnak a leglényegesebb része az abban foglalt szervezeti reform. A közegészségügy fejlődésére döntő jelentőségű egyrészt a közegészségügyet irányító központi szervnek, másrészt a perifériális alsóbbfokú szerveknek milyen*sége. Az előbbi a közegészségügy legfőbb irányítására, a közegészségügyi igazgatás felsőfokú intézésére hivatott. Ennek a központnak elasztikusnak, bürokráciától mentesnek kell lennie, intézkedéseiben az élethez kell alkalmazkodnia. Az alsóbbfokú szervek végzik a központ irányítása mellett az országban a közegészségügyi munkát. Feladatuk, hogy a központi főhatóságot a közegészségügyre kihatással levő jelenségekről pontosan tájékoztassák, e főhatóságnak hozzájuk intézett rendelkezéseit szakszerűséggel végrehajtsák. A központi főhatóság, valamint az alsófokú szervek között szoros egység és összhang a garanciája a közegészségügyi tevékenység hatásosságának. Ezt a célt szolgálja a törvényjavaslat első fejezete. Eredetileg az volt a szándékom, hogy ebben a törvényjavaslatban fogom lefektetni azokat a szabályokat is, amelyek a közegészségügyi központi közigazgatás keretében módosítást, illetőleg kiegészítést vannak hivatva keresztülvinni s amelyek a közegészségügyi csúcsszerv kérdését megoldanák. Ezt a tervemet azonban elejtettem, mert helyesebbnek gondolom, ha ezt a kérdést legközelebb külön törvényjavaslatban fogom szabályozni. A törvényjavaslat I. fejezetében a hatósági orvosi szolgálatra vonatkozó rendelkezések foglaltatnak. A javaslat szerint ezt a szolgálatot részben a m. kir. tiszti főorvosok és m. kir. tiszti orvosok, részben pedig városi, községi és körorvosok látják el. A javaslat tehát a hatósági orvosi szolgálat részleges államosítását mondja ki. E szerint a hatósági teendőket ellátó orvosok — a városi, a községi és körorvosok kivételével — állami tisztviselők, azokat -^ az államfői kinevezés alá eső magasabb rangúak kivételével •— a belügyminiszter nevezi ki, szolgálati helyükre ő osztja be, fizetési osztályba sorozásuk szabályait a pénzügyminiszterrel egyetértőleg ő határozza meg, szolgálati szabályaikat, valamint mellékfoglalkozásuk feltételeit ugyancsak ő állapítja meg. Itt mindenekelőtt az a kérdés vetődik fel, hogy a hatósági orvosi szolgálat államosítása indokolt-e és ha igen azt mi indokolja ? Mielőtt erre a kérdésre feleletet adnék, utalok arra, hogy a hatósági orvosi kar államosítása évtizedes problémája a magyar közegészségügynek. Az 1876: XIV. törvénycikk a hatósági orvosi szolgálat ellátását —• jelentéktelen kivételtől eltekintve — az önkormányzati testületek által választott hatósági orvosokra bízta. Alig telt el azonban kilenc esztendő a közegészségügyi törvény megalkotása utáa, midőn a \ 1885. szeptember hó 3 án összeült orvosi és közegészségügyi kongresszus — melyen a közigazgatásnak nagynevű ismerője, Grünwald Béla is tevékenyen részt vett — már a közegészségügy reformjával foglalkozik és ennek során többször is szó esik a központi, azaz állami orvoslétszám emeléséről. Az államosítás kérdésével 1893 májusában az Országos Közegészségi Tanács is foglalkozott. A kérdés részletes és beható vizsgálata után általánosságban megállapította a Tanács azt, hogy »a közegészségügyi érdekeket minden körülmények között csak úgy oldhatjuk meg, ha a közegészségügynek orvosi közegei teljesen függetlenek azoktól, Képv. iromány. 1935—1940. IV. kötet. 5