Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-216. Törvényjavaslat a Párizsban 1935. évi július hó 23. napján kelt magyar-francia légiforgalmi egyezmény becikkelyezéséről

210 216. szám. A második szakaszban foglalt egyezmény első cikkének 1—3. bekezdésében foglaltak azonosak eddigi egyezményeink alapvető rendelkezéseivel. A 4. és 5. bekezdés, mely az egyezmény hatálya alá tartozó légijárművek meghatározását adja, francia részről megnyilvánult óhajra került ebben a szövegezésben az egybezménybe. Ezzel a rendelkezéssel az egyezmény hatálya szűkebbnek tekinthető, ez a korlátozás azonban elfogadhatónak mutatkozott, mert viszonos módon és több külföldi egyezményhez hasonlóan csupán az állami, nem kereskedelmi légijáróművek szabad berepülését korlátozza. Az 1. cikk utolsó bekezdéseként a magyar-lengyel légiforgalmi egyezmény záró jegyzőkönyve l/a. pontjának rendelkezéseit vettük fel. A rendelkezés idetartozik, mert az 1. cikk határozza meg azokat a légijáróműveket, amelyek az egyezmény hatálya alá tartoznak. A 2. cikk külön is rendelkezik a tekintetben, hogy a légijáróművek, személyzetük, utasaik és szállítmányuk ama állam jogszabályainak hatályossága alatt állanak, amelyben a légijárómű tartózkodik. Csupán a légiforgalomra vonatkozó jogszabályok vetetnek ki ez alól, ezek ugyanis csak akkor hatályosulnak, ha minden más külföldi légijárómtivel szemben is érvényesíttetnek. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy a szerződő Államok légij árómű veit egyoldalú rendelkezésekkel ne lehessen kedvezőtlenebb helyzetbe hozni, mint amilyenbe, valamely más külföldi állam légij ár művei vannak. Az egyezmény az érvényben levő jogszabályok alól kivételeket statuálhat. A 2. bekezdésben foglalt rendelkezés célja a hazai légiforgalmi vállalatok érdekeinek védelme. A 3. és 4. bekezdés a légijáróművek üzemanyagának vámmentességét rendezi. Ez a kérdés a Nemzetközi Léghajózási Bizottságban (CINA-ban) legutóbb beható megvitatás tárgyát képezte és a bizottság az egyes kormányokhoz körlevélben fordulva ajánlotta, hogy ezt a kérdést egyöntetűen szabályozzák. Az ajánlott szöveg azonos volt a fenti bekezdés rendelkezéseivel. A 3. cikk általában biztosítja a szerződő felek ama jogát, hogy területünk egyes részein a légiközlekedést megtiltsák (tilos területek) azzal a feltétellel, hogy e tekintetben nem lehet a saját és a másik fél légijáróművei között különbséget tenni. A 2. bekezdés azonban megadja a jogot, hogy kivételesen és közbiztonsági okokból mindegyik fél megengedhesse saját légijáróműveinek a tilos terület átrepülését anélkül, hogy ebből a másik fél légij árómű vei vei szemben reá kötelezettség háramlanék. A 4., ő., 6., 7., 8. cikkek a nemzetközi légiforgalomban általában elfogadott légiforgalmi szabályokat tartalmazzák. A 9. cikk rendelkezéseit, melyek egyébként eddigi egyezményeink megfelelő rendelkezéseivel azonosak, honvédelmi és közbiztonsági szempontok indokolják. A 11. cikk és a 22. cikk a postaszállítás, továbbá a vámalakiságok kérdésének szabályozását az illetékes igazgatások közvetlen megegyezésének tartja fenn. Ezáltal elkerülhető, hogy ezek a részben nemzetközileg amúgy is általában szabályozott, részben pedig alárendeltebb jelentőségű kérdések, minden egyes esetben a nehézkesebb államközi megegyezés útján nyerjenek szabályozást. A 12. cikk külön is biztosítja az állam területi szuverenitásából folyó azt a jogot, hogy az állam erre illetékes hatóságai útján saját területén a másik szerződő állam légijáróműveit átvizsgáltathatja és a megkövetelt okmányokat ellenőriztetheti. A 13. cikk és a 14. cikk 5., 4., és 5. bekezdésében foglalt rendelkezéseket forgalmi szempontok indokolják.