Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-201. Törvényjavaslat a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről

201. szám. 137 lantulajdonos a várható birtok változásra figyelemmel bizonyos intézkedéseket tesz (pl. a gazdasága megmaradó részét az átengedésre kijelölt terület figyelmenkívül hagyásával készíti elő a következő gazdasági évre) és ezért arra az esetre, ha az elállás közlése a birtokbavezetésre meghatározott időpontot kevesebb idővel előzi meg, mint hat hónappal, a javaslat az esetleges kár megtérítésének követelésére is jogot ad az átengedésre kötelezettnek. Ezt a kártérítési igényt a javaslat a panaszok elbírálására hivatott bíróságok hatáskörébe utalja. V. fejezet. A jelzálogos hitelezők és más érdekeltek biztosítása. A 31. §-hoz. Az átengedésre kerülő ingatlan haszonbérletbe átengedése esetében azoknak a jogállása, akiknek az ingatlanon dologi joguk van, tüzetesebb szabályozást nem igényel, mert a haszonbérletbeadás után az átengedésre kötelezett tulajdonjoga és az ezt terhelő jogok is fennmaradnak. Tulajdonképpen tehát ebben az esetben a magánjognak azok a szabályai fognak érvényesülni, amelyek a rendes ügyleti haszonbérletbeadás esetére szólanak. Ha a haszonbérletbe átengedett ingatlant haszonélvezeti jog terheli, a haszonbér címén fizetett összeg az általános szabályok szerint a haszonélvezőt fogja illetni, a jelzálogos hitelező pedig a haszonbérre az 1927 : XXXV. t.-c. 29. §-ában megállapított jogokat fogja gyakorolhatni. Tüzetesebb szabályozásra van szükség tulajdonul átengedés esetében, mert az nyilvánvaló, hogy terhelt ingatlanok a javaslat céljaira nem használhatók fel. A terhelt ingatlan több Személy közt felosztása ugyanis egyetemleges terhelést eredményezne, ami pedig a birtokos vevők helyzetét bizonytalanná tenné és szinte megoldhatatlan jogi bonyodalmakra vezetne. A javaslat éppen ezért az 1881 : XLI. t.-c. 28. §-ának analógiájára általános* ságban a szurrogáció elvét mondja ki. Az érdekeltek szempontjából — éppen úgy, mint árverési eladás esetében az árverési vételár —• az átengedett ingatlan helyébe az ellenérték lép. A javaslatban kiemelt elv azonban természetesen nem jelenti azt, mintha a jelzálogos hitelező az adósa egyéb vagyonából a kártalanítási összeg törlesztési ideje alatt nem kereshetne kielégítést. A javaslat a követeléseket sem lejáratukban, sem érvényesítésük módjában nem kívánja más vonatkozásban érinteni, mint abban a vonatkozásban, hogy az elvont fedezetük helyébe más fedezetet állít. A birtokszerzők közt felosztásra kerülő ingatlannak mentesülnie kell az esetleg fennálló kegyúri tehertől is. Minthogy pedig az ilyen teher időbelileg korlátlanul áll fenn, az ellenértékre utalás nem mutatkozik célravezető megoldásnak, hanem a kegyúri teher készpénzzel vagy ingatlannal megváltása a rendezés megfelelő módja. A megváltás kérdésében a kegyúri terhek természetére tekintettelj a vallás- és közoktatásügyi miniszternek is beleszólást biztosít a javaslat, a miniszteri döntés ellen pedig panaszt enged. A 32. §-hoz. A 31. §. első bekezdésében kifejezett szurrogációs elvnek és az árverési eladás analógiájának az felel meg, hogy a kártalanítási összeg felosztása az árverési vételár felosztásának szabályai szerint menjen végbe. Ehhez képest a javaslat terhelt ingatlan esetében a megfelelő eljárás (sorrendi tárgyalás) végett a kártalanítási összegnek a telekkönyvi hatóságnál való letétbe helyezését rendeli el. Az természetesen igen célszerűtlen eljárás lenne, ha a bíróság huszonöt éven át minden törlesztőrészletre nézve külön sorrendi végzést hozna s ezért a javaslat az eljárást akként egyszerűsíti, hogy a sorrendi végzést az egész kártalanítási összegre előre meghozni rendeli. A később fizetésre kerülő összegeket bírói kiküldöttként a földmívelésügyi miniszter által kijelölt intézet lesz hivatva felosztani. Képv. iromány. 1935—1940. IV. kötet. 18