Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-201. Törvényjavaslat a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről

201. szám. 105 haszonbéróvadék letétele helyett félévi óvadék letételét tettem megengedhetővé. Népesedési szempontok indokolják azokat a rendelkezéseket, amelyekkel a javaslat a háromnál több gyermekes kisbirtokos családokat kamatmérsékléssel, illetve a haszonbérösszegnek alacsonyabb megállapításával igyekszik kedvezményezni. VI. A birtokpolitikai célokra felhasználni kívánt ingatlanokat azok tulajdonosaitól minden esetben a kincstár vásárolja meg s juttatja tovább az új birtokszerzőknek. A kincstár áll tehát szemben a tulajdonossal és az új birtokszerzőkkel is kötelezettként, illetve jogosultként. A javaslatnak ezzel a rendelkezésével, amely a közvetlen jogviszonyt a régi és az új tulajdonosok, illetve birtokosok között kizárja, elkerülhetőnek vélem azokat a súrlódásokat, amelyek egyébként elszámolási vagy más viták formájában biztosan felmerülnének. Az átmenetileg kishaszonbérletek céljaira igénybevett ingatlanoknál sem keletkezik közvetlen jogviszony az átengedésre kötelezett tulajdonos és az új birtokszerzők között. Mint a IV. alatt kifejtettem-, a tulajdonosok átengedésre kijelölt ingatlanaikat a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének engedik át haszonbérletbe s ez az intézet áll szemben — felelve természetesen a haszonbérleti szerződéssel vállalt minden kötelezettség teljesítéséért —• egyrészt az átengedésre kötelezett tulajdonossal, másrészt meg azokkal az új birtokszerzőkkel, akiknek a haszonbérletbe átvett ingatlant kishaszonbérletek alakjában továbbadta. Ily módon a tulajdonosok minden elszámolási nehézségtől mentésittetnek. I i Előmozdítandó azt a célt, hogy a birtokba helyezettek ingatlanaik tulajdonjogát mielőbb megszerezhessék, biztosítja a javaslat a birtokszerzők számára azt a jogot, hogy a vételár, illetve becsérték felének a lefizetése vagy letörlesztése után tulajdonjoguknak a telekkönyvbe való bekebelezését igényelhessék. A javaslatnak az a rendelkezése, amellyel a keletkező kisbirtokokat a tulajdonjog bejegyzésétől számított 32 évre elidegenítési és terhelési tilalom alá helyezi s ugyanezen időn. belül a keletkezett kisbirtokok egyesítését vagy osztódását is a földmivelésügyi miniszter engedélyéhez köti, a jelentős állami áldozatokkal elérni kívánt birtokpolitikai eredmények tartósságát van hivatva biztosítani. Magától értetődően ez a rendelkezés nem akadálya annak, hogy ezek a kisbirtokok gazdálkodásuk előmozdítása érdekében a földmivelésügyi miniszter engedélyével a teherbíró képességükkel arányban álló kölcsönökhöz ne juthassanak. VII. Külön fejezetben foglalkozik a javaslat a kitűzött célok szolgálatára alkalmatlannak bizonyult birtokszerzők kimozdításával, illetve a birtokszerző halála következtében osztódásra kerülő kisbirtokok állami visszavásárlásával. Birtokpolitikai szempontból különösen az utóbbit tartom jelentősnek. Hazánkban az önálló kisbirtokoknak az egészségtelen törpeparcellákra való elaprózódása — amelyet örökösödés esetében a nálunk szokásos reálosztás is csak fokoz — annyira aggályt keltő jelenség, hogy annak orvoslásával törvényhozásunknak előbb-utóbb folalkoznia kell. Ez ellen az egészségtelen aprózódás ellen kíván védelmet biztosítani a javaslat azzal, hogy megszabott határidőn belül a birtokszerző elhalálozása esetében a kincstár a kisbirtokot visszavásárolhatja s azt a legalkalmasabb leszármazónak juttatva, az örököstársak jogos igényeinek a biztosítása mellett is — megakadályozhatja az önálló kisbirtok nem kívánatos elaprózódását. VIII. A javaslatnak abból a célkitűzéséből, hogy súlyt helyez a már meglévő törpebirtokok egészséges kiegészítésére, következik, hogy első feladatként arra kíván törekedni, hogy a helyben jelentkező, méltánylásra igényt tartó szükségletet helyben ki is elégíthesse. Lakhelyváltoztatással kapcsolatos csőportos telepítés esetében is főként már meglévő községekhez való hozzátelepítésre kíváKépv. iromány. 1935—1940. IV. kötet- 14