Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-183. A m. kir. belügyminiszter jelentése az Önkormányzati Testületek Kárpótlási Vagyonának 1929. évi felhasználásáról

183. szám. 423 3. Csikéria községnek 980 kat. hold 1165 négyszögölet 1,323.602 P értékben és 203.940 P pénzbeli szolgáltatást, együttvéve 1,527.542 P értékben. Ez a három község a részükre megállapított kárpótlási összeget teljes egészében megkapta. 4. Magyarszalonta községnek, az egyezmény végrehajtása során kiadott ingatlanokon felül, a részére még járó 13.956 P-t. Ennek kifizetésével szintén megkapta egész kárpótlási igényét. 5. A jelentésem IV. pontjában részletezett egyéb kárpótlások törlesztésére a VII. pontban részletezettek szerint 1,420.182 P készpénzt adtam ki. Az önkormányzati testületek kárpótlására az 1929. év végéig tehát a természetben kiadott ingatlanokban 5,654.035 P értéket, készpénzben pedig 1,420.182 P-t, együttvéve 7,074.217 P értéket adtam ki. Levonva ezt az összeget a jelentésem IV. pontjában részletezett, összesen 9,781.842 P-t kitevő kárpótlási követelésből, az 1929. év végén az Ö. T. K. V. kárpótlási tartozása 2,707.625 P maradt. Már ezúttal megjegyzem, hogy az 1930. évben kárpótlásokra újabb 1,011.160 P-t utalványoztam ki, ennélfogva e jelentésem előterjesztésének idejében a kiegyenlítetlen kárpótlások összege 1,696.465 P-re csökkent. Ez az összeg, a Zala vármegyének a légrádi erdőből kiadandó teljes kárpótlásával, 307.290 P-vel lesz kevesebb, úgy, hogy a még kiegyenlítésre váró tartozás címén az Ö. T. K. V.-t mindössze 1,389.175 P terheli, IX. Az ö. T. K. V. központi igazgatása és költségei. Az Ö. T. K. V. ügyeinek ezekben ismertetett intézését személyesen végeztem, nemcsak a munkaterv kidolgozásában és az általános irányításban, hanem a részletkérdések eldöntésében és rendelkezéseim kivitelének ellenőrzésében is. Valamennyi birtokot több ízben részletesen megtekintettem és közvetlen észleleteim alapján rendelkeztem a szükségesnek találtak iránt. A rendelkezéseim végrehajtására, ellenőrzésére, tárgyalások lebonyolítására és javaslatok tételére — amint azt a törvényjavaslat indokolásában is jeleztem — külön szervet: belügyminiszteri intézőbizottságot alakítottam. Már az Ö. T. K. V. törvényi megalakítása előtt ugyanis, a vagyonnak minisztertanácsi megbízásból történt kezelése során szerzett tapasztalataim azt bizonyították, hogy az ügyosztálybeli és általában a közigazgatási ügyintézés rendszere, az elintézési tervezetek fokozatos felülvizsgálatának módja nem alkalmas ilyen sokoldalú és bonyolult tennivalók eredményes keresztülvitelére, mihelyt ezek a tennivalók nem szorítkoznak csupán az általános irányítás, felügyelet és ellenőrzés körére, hanem közvetlen, gyors és gyakorlati intézkedéseket tesznek szükségessé, amelyek eljárási módjában a magángazdálkodás követelte ruganyos tevékenységet kell kifejteni. Különösen akkor, amikor a központtól távol, különféle határszéleken fekvő több birtoknak egységes, összhangú kezeléséről, új gazdálkodási módok meghonosításáról, hitelműveletek lebonyolításáról, értékesítési lehetőségek megkereséséről és egyéb sokféle gazdasági, jogi, pénzügyi kérdések célszerű megoldásáról van szó. Mindezekre a külön ezzel foglalkozó intézőbizottság, amely az irat- és ügykezelésben a hatóságok rendszerességével és szabatosságával, a pénzkezelésben és elszámolásban államszámviteli kényességgel és pontossággal, a gazdasági ügyek intézésében a magángazdálkodás gyakorlatiasságával, alkalmazkodó képességével, előrelátással, számításaival jár el, egész működésében alkalmas szervnek bizonyult és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy fölállított