Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-183. A m. kir. belügyminiszter jelentése az Önkormányzati Testületek Kárpótlási Vagyonának 1929. évi felhasználásáról
183. szám. 419 néhány száz darab baromfit szereztem be. A teljes kifejlesztés az 1930. és 1931. évekre vár. A gazdálkodás vitelére szükséges gépekből és eszközökből az 1929. év végéig beszereztem 4 traktort, 1 cséplőgépet, 26 ekét a hozzátartozó boronákkal, hengerekkel együtt, 1 műhelymotort, 3 faipari és 2 vasipari gépet, 3 takarmányelőkészítőgépet, 1 villanytelepfelszerelést, 26 szekeret ugyanannyi pár lószerszámmal, számos kisebb szerszámot és eszközt, együttvéve 121.300 P költséggel. Allatokból beszereztem 52 drb. lovat, 116 drb. szarvasmarhát, 400 drb. birkát, 64 drb. sertést és 250 drb. faj baromfit, együttvéve 84.224 P költséggel. A házigazdálkodás keretében igénybe nem vett, mintegy 600 hold legelőt úg}^ értékesítettem, hogy megfelelő legelőbér fejében a környékbeli lakosság állatai számára szolgáljon. Az 5274 kat. hold területű erdőket a kiskunhalasi állami erdőhivatal kezelte. Hathatósabbnak mutatkozott azonban, hogy magánerdőmérnököt alkalmazzak, aki állandóan helyben lakik, kizáróan a mi erdőinkkel foglalkozik, egyúttal az építkezésekben és egyéb műszaki dolgokban is rendelkezésre áll. Kiszámítván, hogy ez a rendszer nem kerül több költségbe az eddiginél, megindítottam a tárgyalást a földmívelésügyi miniszter úrral, hogy az állami erdőhivatal csak magát a felügyeletet gyakorolja, a közvetlen erdőkezelést pedig a gazdaság külön erdőmérnöke végezze. Az erdőkezelés rendszerének ez a megváltoztatása az 1930. évben történt meg. Az öt tagban fekvő, mintegy 295 hold kiterjedésű halastavakat a birtok régebbi kezelői az 1921—30. évekre Corchusz Testvérek cégnek adták bérbe, holdanként 1 métermázsa búza fejében. A bérlet lejárta előtt foglalkozni szándékozom azzal, nem lehetne-e a halastavat jövedelmezőbbé tenni. Terveim közé tartozik az is, hogy okszerű vadtenyésztés és értékesítés útján kihasználjam a birtoknak azokat az előnyeit, amelyeket ez üzemágnak a birtok talaj- és nedvességi viszonyai, valamint a művelési ágak elosztása nyújtanak. Mind a tompa-kelebiai, mind az orosi birtok számára évente megismétlődően mezőgazdasági szeszgyár engedélyezését kértem, hogy e birtokok terményeinek értékesítése és különösen a hizlalás sikere még kedvezőbb legyen, azonban ez a kezdeményezésem ezideig nem járt eredménnyel. Mindez előadottak szerint az 1929. év még csak a házi gazdálkodás megtervezésének és kialakítása megkezdésének éve volt. E kezdeti évek egyelőre csak nagy összegű befektetéseket tettek szükségessé, amelyek jövedelmezőségéről a teljes kialakítás után fogunk képet alkothatni. A terveim alapjául szolgált számítások azonban már most jogosan remélni engedik, hogy a mai viszonyok között jövedelmezőnek mutatkozó mezőgazdasági ágak meghonosításával és okszerű üzemvitellel ezt az eddig külterjesen művelt és csekély jövedelmezőségű területet mintagazdasággá átalakítva és az értékesítési lehetőségekhez alkalmazkodva, a birtoknak mind értékét, mind jövedelmezőségét hathatósan megnövelhetem. Az Ö. T. K. V. két nagy gazdaságának e részletes megismertetése után hangsúlyozottan kell kiemelnem, hogy gazdálkodási és pénzügyi terveimnek kialakításában és keresztülvitelében éppen nem vezetett kizáróan, egyéb tekintetek figyelmen kívül hagyásával, egyedül az a rideg üzleti szempont, hogy a lehető legnagyobb anyagi haszon kierőszakolására törekedjem. Ellenkezőleg: a gondos vagyonkezelő kötelességeit mindenkor összeegyeztetni igyekeztem azokkal a nemzeti és szociális érdekekkel, amelyek szolgálatát minden kormányférfira kötelezőnek tartok mindennemű tevékenysége körében. Ezek a szempontok különösen előtérbe lépnek ezzel a határszéli színtiszta magyar fajú, a világháborúban vitézül küzdött, sokgyermekes családú lakossággal szemben. Annyival inkább, mert túl53*
