Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-182. Törvényjavaslat a tűzrendészet fejlesztéséről

392 182. szám. magaslatán. Tény továbbá az is, hogy számos olyan községünk van, ahol a tűzoltóság semmiféle alakban sincs megszervezve. Nem lehet vitás, hogy ezt az állapotot meg kell szüntetni. A törvény alapján kiadandó miniszteri rendelet és az azt kiegészítő szabályrendeletek lesznek hivatva arra, hogy ezt a kérdést végre gyökeresen rendezzék, A 2. §-hoz. Ez a szakasz szoros összefüggésben van a törvényjavaslat céljával. A cél az, hogy a városok és a községek tűzoltói szervezete és berendezése kielégítő legyen. Ezt minden körülmények között biztosítani kell; erre pedig végső esetben nincs más mód csak az, hogy a belügyminiszter részére olyan jogot iktatunk törvénybe, amelynek alapján kötelező rendelkezéseket tehet a városok és községek tűzoltói szervezetének és berendezésének kiegészítésére nézve. Ez a magyarázata a §. (i) bekezdésének. A (2) bekezdés csak kiegészítője az (1) bekezdésben foglalt rendelkezésnek. A helyi viszonyok ugyanis szükségessé tehetik, hogy a nagy ipari és mezőgazdasági üzemek a maguk részére külön tűzoltói berendezést és külön tűzoltóságot tartsanak fent, mert a város, illetőleg a község tuzrendészeti felkészültsége csak így felelhet meg a követelményeknek. Ilyen esetben ennek a szükségességnek is érvényt kell szerezni, ami végső esetben szintén csak hatósági kötelező rendelkezés útján történhetik. Erre a két rendelkezésre feltétlenül szükség van, mert ezek nélkül a törvényjavaslattal biztosítani kívánt célt, vagyis a tűzrendészet fejlesztését el nem érhetjük. Nagyon természetes azonban, hogy a beavatkozási jog érvényesítésének csakis kellő indokoltság esetében, a legszükségesebb mértékben lehet helye. Az e tekintetben esetleg felmerülő aggályokat eloszlathatja az a körülmény, hogy a belügyminiszter a városoknak és a községeknek nemcsak tuzrendészeti, hanem egyúttal vagyonfelügyeleti legfőbb hatósága is, akinek kötelessége, hogy minden intézkedésénél a városok és községek teherbíró képességét is figyelembe vegye. Ha pedig ipari vagy mezőgazdasági üzemekkel szemben alkalmazzák a kötelező rendelkezést, megnyugvásul szolgálhat az, hogy az ilyen kötelezés úgy első- mint másodfokon a legilletékesebb szakhatóságok meghallgatásával történik. A 3. §-hoz. Az (1) bekezdés rendelkezését az indokolás általános részében már említett az a kapcsolat teszi megokolttá, amely a légitámadás és a tűzvész között fennáll. E kapcsolat miatt szükséges, hogy a két veszély elleni védekezést egymással összhangba hozzuk. A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés azért szükséges, mert légitámadás esetében a tűzvész elleni védekezés csak egy része az egész védekezési műveletnek, amely természetszerűleg csakis egységes irányítás és egyöntetű vezetés alatt lehetséges. A 4. §-hoz. E szakasz (1) bekezdése a tuzrendészeti ügyekben eljáró hatóságokat a mai tényleges helyzetnek megfelelően állapítja meg. A (2) bekezdés kiveszi a törvényi szabályozás köréből az ipartelepekre és a közlekedési vállalatokra vonatkozóan tuzrendészeti ügyekben eljárni hivatott hatóságok megállapítását azért, mert ez a kérdés —• szétágazó volta miatt — inkább rendeleti szabályozást igényel. Az 5. §-hoz. Ez a szakasz a tuzrendészeti felügyelőkről rendelkezik. Jelenleg is meg van már szervezve rendeleti úton a vármegyei és a járási tuzrendészeti felügyelői tisztség, ezt az intézményt fejleszti tovább a törvényjavaslat, amikor kerületi felügyelőkről és országos tuzrendészeti felügyelőről is gondoskodik. A javaslat törvényerőre emelkedése esetében a végrehajtás során elrendelni szándékozom, hogy a tuzrendészeti felügyelöket külön erre a célra rendszeresítendő