Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-180. Indítványa, Éber Antal országgyűlési képviselőnek, a mezőgazdasági munkahiány enyhítése tárgyában
3765 180. szám. • helytálló, viszont azonban a mezőgazdasági munkanélküliség anyagát annál kevésbbé világítja át, mert hiszen a népszámlálási felvétel téli munkaszünet idején, december 31-én történt. Hivatalos statisztika tehát ebben a kérdésben nem áll rendelkezésünkre. Igaza van Matolcsy Mátyásnak, aki »A mezőgazdasági munkanélküliség Magyarországon« cím alatt a Magyar Gazdaságkutató Intézet kiadásában publikált tanulmányában ezeket írta: »A mezőgazdasági munkanélküliség statisztikai felvétel útján alig állapítható meg, mert az év különböző szakaszaiban más és más nagyságú tömegek vannak jövedelmező munka nélkül.« Matolcsy tanulmánya nem a munkanélkülieknek, hanem a ki nem használt munkanapoknak számát igyekszik feltárni. Arra az eredményre jut, hogy mezőgazdasági lakosságunk évi összes teljesítőképessége 471 millió normál-munkanappal egyenértékű, viszont mezőgazdasági termelésünkhöz körülbelül 360 millió munkanap szükséges, vagyis a mezőgazdasági keresők hasznossá tehető munkaidejének 24%-a kihasználatlan. Ez a 24% átlag úgy adódik, hogy a mezőgazdasági keresők közül a cselédek 100%-ig, a kisbirtokosok 96 %-ig, ellenben a kisbirtokos-napszámosok és a napszámosok csak 66% erejéig vannak foglalkoztatva. A Falu Magyar Gazda és Földmíves Szövetség igazgató-választmányának a legutóbbi napokban tartott ülésén Tölgyes István dr. azt jelentette, hogy ez év őszén több mint 116 ezer volt a munkanélküli mezőgazdasági munkások száma és hogy ez a szám azóta tetemesen megnőtt. Ez a számadat nyilván csak magánbecslés eredménye, de ez a becslés is alátámasztja Konkoly-Thege Gyulának, a Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal alelnökének 1933-ban tett azt a megállapítását, amely szerint »a foglalkoztatottság elégtelenségének nagyarányúsága aZj amely a mezőgazdaság válságos helyzetében súlyos teherként jelentkezik.« Kétségtelen, hogy itt is világjelenséggel állunk szemben. A Nemzetek Szövetségének a világgazdaság helyzetéről közzétett 1933—34. évi jelentése (az ú. n. Condliffe-jelentés) az Egyesült Államok munkabér-statisztikájából kiemeli, hogy 1929-től 1933-ig a pénzben kifejezett órabérek az iparban 4—18%-kal, míg a mezőgazdaságban 52%-kal csökkentek. De hozzáfűzi ehhez azt is a jelentés, hogy az Egyesült Államokon kívül is más országok nagy számában a mezőgazdasági munkabérek erősebben csökkentek, mint az ipari munkabérek. Az 1934—-35. évi jelentés már részletes adatokkal támasztja alá ezt a megállapítást. 19 országról közli az ipari névleges munkabérek indexének és 18 országról a mezőgazdasági névleges munkabérek indexének alakulását. Az 1929. évi bérszínvonalat 100-nak véve, az ipari index 1934-ben 89 és 124 között, a mezőgazdasági ellenben 51 és 98 között mozgott. Ugyanezt az eltérést állapítja meg a jelentés a munkanélküliségről szóló fejezetben is: »Az ipari munkanélküliség statisztikái csökkentek, de a mezőr gazdasági lakosság nyomorúsága növekedett.« : Mezőgazdasági munkásaink különösen nagy szenvedéseinek és nélkülözéseinek okai könnyen feltárhatók. A mezőgazdasági válság amely a gazdasági termények árzuhanásával és a nemzetközi munkamegosztás előnyeiből kiforgatott emberiség fogyasztásának rohamos csökkenésével járt együtt, természetes kihatással volt a közép- és nagybirtokosainak anyagi helyzetére. Az adóssággal, terheltek, de még a tehermentes birtokok tulajdonosai is igyekeztek kiadásaikat csökkenteni. Sajnos, ez a kiadás-csökkentés kiterjedt a termelő munka korlátozására is. Készben abból a tévhitből kiindulva, mintha ilyen válságos időkben az extenzív gazdálkodás lenne a kedvezőbb megoldás, részben egyszerűen engedve a pénztelenség szomorú kényszerének, igyekeztek a kiadásokat a munkabérek összegének redukciója útján is csökkenteni. Az OMGE üzemstatisztikai bizottsága által »Mezőgazdaságunk üzemi eredményei« cím alatt 1935-ben kiadott összeállítás szériát
