Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-105. Törvényjavaslat a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról

20 105. szám. a jelen törvény 26. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók. 15. §. A közvetlenül (direkt) termő amerikai szőlőből szűrt mustot és bort, csak ipari feldolgozás céljára és csak kifejezetten az illető közvetlenül termő szőlőfajtára utaló elnevezéssel szabad forgalomba hozni. A földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg, hogy mely közvetlenül termő amerikai fajtákból szűrt vörös borokat és mily arányban szabad ház a sít ás céljára felhasználni és forgalomba hozni. 16. §. A jelen törvény rendelkezései irányadók a külföldről behozott mustra, borra és borpárlatra is. Az egyes külföldi bortermő országok különlegességeiként a világpiacon szereplő édes vagy szeszezett csemegeborokat (pl. Sherry, Malaga, Madeira, Marsala, Xeres, Corinthusi, Cyprusi, Port stb.) csak úgy szabad forgalomba hozni, ha származási helyükön érvénybenlévő jogszabályoknak minden tekintetben megfelelnek és alkohol tartalmuk 22*5 térfogat %-ot meg nem haladja. Az ily borokat mind készletben (pincében, raktárban stb.) tartásuk alatt, mind forgalombahozataluk alkalmával, —• külföldi származásukat, fajtájukat és minőségüket feltüntető megjelöléssel, kell ellátni. 17. §. A sajáttermésű bornak romlatlan seprőjéből (folyékony borseprőből) a benne lévő bort kisajtolni és forgalomba hozni szabad. A borseprőt, valamint a törkölyt csupán ipari feldolgozás céljára szabad forgalomba hozni. Borseprőből víz hozzáadásával, borhoz hasonló italt előállítani tilos. •< 18. §. Azokat az italokat, amelyek nem szőlőnek, hanem más friss gyümölcsnek levéből szeszes- erjesztés útján származnak, bor vagy bármilyen elnevezésű gyümölcsbor (pl. almabor, ribizlibor, stb.) néven forgalomba hozni tilos; i Tilos továbbá bor elnevezés alatt forgalomba hozni azokat az italokat is, melyek más édes anyagoknak szeszes erjesztése útján származnak (pl. mézbor stb.). 19. §. Ahol a jelen törvényben forgalombahozatalról van szó, ez alatt nemcsak az áru eladását, hanem bármilyen módon történő elidegenítését, megterhelését, továbbá az erre irányuló hirdetést, ajánlást vagy bármely más kínálatot, avagy mindezek közvetítését is érteni kell. 20. §. Mindazok, akik a jelen törvény rendelkezései alá eső italok kis mértékben való forgalombahozatalaval foglalkoznak (kereskedők, vendéglősök, kocsmárosok, kimérők stb.), kötelesek a pincéjükben, raktárukban, vagy kimérő helyiségükben lévő italokat tartályukon (hordón vagy általában olyan edényen, amelyből a bort a közvetlen fogyasztás célját szolgáló edénybe kimérik) minőségüket vagy fajtájukat feltüntető megjelöléssel ellátni. 21. §. Mindazok a pincészetek, amelyeknek átlagos-évi borforgalma a 4000 hektolitert eléri, kötelesek boraiknak szakszerű kezelésére szőlészeti és borászati szakiskolát végzett pincemestert alkalmazni. Azok a pincemesterek, akik az 1930. évet megelőzően három évig megszakítás nélkül ugyanabban a pincészetben voltak alkalmazva, a szakiskolát végzett pincemesterekkel egy tekintet alá esnek. 22. §. Borkereskedelmi vállalatok cégük elnevezésében valamely borvidékre, termőhelyre vagy termelőre utaló jelzést csak abban az esetben használhatnak, ha az illető borvidék, termőhely vagy termelő borainak árusítása vállalatuk fő üzletága. 23. §. A palackban forgalomba hozott borok címkéjén tilos a fogyasztók megtévesztésére alkalmas rajznak vagy szövegnek alkalmazása. A palackok címkéjén mindenkor fel kell tüntetni vagy a termelő, vagy a palackozó pincészetnek a nevét és telephelyét«