Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-114. A képviselőház földmívelésügyi, közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottságának együttes jelentése "a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról" szóló 105. számú törvényjavaslat tárgyában

114. szám. 195 Á tokajhegyaljai borok házasítására a jelen törvény 26. §-ában foglalt ren­delkezések az irányadók. 15. §. A közvetlenül (direkt) termő amerikai szőlők mustját hazai szőlők mustjával összeszűrni tilos. A külön szedendő közvetlenül (direkt) termő amerikai szőlőkből származó mustot és bort csak kifejezetten az illető közvetlenül termő szőlőfajtára utaló elnevezéssel és csak a földmíve­lésügyi miniszter által rendelettel meg­állapítandó célokra és mértékben szabad forgalomba hozni. 16. §. A jelen törvény rendelkezé­sei irányadók a külföldről behozott mustra, borra és borpárlatra is. Az egyes külföldi bortermő országok különlegességeiként a világpiacon sze­replő édes vagy szeszezett csemege­borokat (pl. Sherry, Malaga, Madeira, Marsala, Xeres, Corinthusi, Cyprusi, Port stb.) csak úgy szabad forgalomba hozni, ha származási helyükön érvény­ben lévő j ogszabályoknak minden tekin­tetben megfelelnek és alkohol tartal­muk 22*5 térfogat %-ot meg nem haladja. Az ily borokat mind készletben (pin­cében, raktárban stb.) tartásuk alatt, mind forgalombahozataluk alkalmával, —• külföldi származásukat, fajtájukat és minőségüket feltüntető megjelölés­sel kell ellátni. 17. §. A sajáttermésű bornak rom­latlan seprőjéből (folyékony borseprő­ből) a benne lévő bort kisajtolni és forgalomba hozni szabad. A borseprőt, valamint a törkölyt csupán ipari feldolgozás céljára szabad forgalomba hozni. Borseprőből víz hozzáadásával, bor­hoz hasonló italt előállítani tilos. 18. §. Azokat az italokat, amelyek nem szőlőnek, hanem más friss gyü­mölcsnek levéből szeszes erjesztés út­ján származnak, bor vagy bármilyen elnevezésű gyümölcsbor (pl. almabor, ribizlibor, stb.) néven forgalomba hozni tilos. Tilos továbbá bor elnevezés alatt forgalomba hozni azokat az italokat is, melyek más édes anyagoknak szeszes erjesztése útján származnak (pl. méz­bor stb.). 19. §. Ahol a jelen törvényben for­galombahozatalról van szó, ez alatt nemcsak az áru eladását, hanem bár­milyen módon történő elidegenítését, megterhelését, továbbá az erre irányuló hirdetést, ajánlást vagy bármely más kínálatot avagy mindezek közvetítését is érteni kell. 20. §. Mindazok, akik a jelen törvény rendelkezései alá eső italok kis mérték­ben való forgalombahozatalával foglal­koznak (kereskedők, vendéglősök, kocs­márosok, kimérők stb.), kötelesek a pincéjükben, raktárukban, vagy ki­mérő helyiségükben lévő italokat tar­tályukon (hordón vagy általában olyan edényen, amelyből a bort a közvetlen fogyasztás célját szolgáló edénybe ki­mérek) minőségüket vagy fajtájukat feltüntető megjelöléssel ellátni. 21. §. Mindazok a pincészetek, ame­lyeknek átlagos évi borforgalma a 4000 hektolitert eléri, kötelesek boraiknak szakszerű kezelésére szőlészeti és bo­rászati szakiskolát végzett pincemestert alkalmazni. Azok a pincemesterek, akik az 1930. évet megelőzően három évig megsza­kítás nélkül ugyanabban a pincészet­ben voltak alkalmazva, a szakiskolát végzett pincemesterekkel egy tekintet alá esnek. 22. §. Borkereskedelmi vállalatok cégükben valamely borvidékre, termő­helyre vagy termelőre utaló jelzést csak abban az esetben használhatnak, ha az illető borvidék, termőhely vagy termelő borainak árusítása vállalatuk fő üzletága. 23. §. A palackban forgalomba ho­zott borok címkéjén tilos a fogyasztók megtévesztésére alkalmas rajznak vagy szövegnek alkalmazása. A palackok címkéjén mindenkor fel kell tüntetni vagy a termelő, vagy a palackozó pin­cészetnek a nevét és telephelyét, 25*

Next

/
Oldalképek
Tartalom