Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról

128 110. szám. elidegenítési tilalom nem gátolja a kisajátítást s a telepítési célra jogszabályon alapuló igénybevételt. Az utóbbi célra igénybevétel tekintetében a közelebbi részletes szabályokat az előkészítés alatt álló telepítési törvényjavaslat fogja tartalmazni. A 20. §-hoz. A 19. §-ban meghatározott elidegenítési tilalomnak természetesen nem szabad odáig terjednie, hogy útját állja kellő hatósági ellenőrzés alatt álló oly ügyleti elidegenítésnek (pl. kisbirtoktestekre vagy házhelyekre feldarabolásnak), amely földbirtokpolitikai szempontból célszerű. Ezért a 20. §. módot nyújt arra, hogy az igaz ságügy miniszter az elidegenítési tilalmat feloldhassa, ha a földmívelésügyi miniszter megítélése szerint a tervezett ügyleti elidegenítés földbirtokpolitikai szempontból kívánatos. Ily ügyleti elidegenítés lehetőségéből a vagyon utolsó hitbizományi birtokosát sem volna helyes kizárni, míg a felszabaduló vagyon az ő kezén van. Minthogy azonban ezt a hitbizományi birtokost a felszabaduló vagyonra nézve csupán az előörökös jogai illetik meg (10. §.),őaz elidegenített ingatlanok értékét köteles lesz a felszabaduló vagyonhoz csatolni; ez az ellenérték is a részesedésre jogosultak várományi jogával van terhelve és minden vonatkozásban a feszabaduló vagyonra vonatkozó szabályok alá esik. Ha tehát az ellenérték ingatlanokból áll (pl. csere est etében), a 10. §-on alapuló tulajdoni korlátozást s annak idején a 19. §-ban meghatározott elidegenítési tilalmat ezekre az ellenértékül kapott ingatlanokra is fel kell jegyezni; ha pedig az ellenérték készpénzből vagy más ingóságokból áll, külön rendelkezéssel kell biztosítani az ellenértéknek a felszabaduló vagyonhoz csatolását, nehogy az ellenérték a felszabaduló vagyontól önkényesen elvonható legyen. Mégis mindaddig, amíg a felszabaduló vagyon még utolsó hitbizományi birtokosának kezén van, tehát még nem szállott a részesedésre jogosulatkra, célszerűnek látszik módot nyújtani arra, hogy a hitbizományi birtokos a készpénzből vagy más ingóságokból álló ellenértéket hatósági engedély és bírósági ellenőrzés mellett a hitbizományi kötöttség alatt maradó vagyon tehermentesítésére fordíthassa. Ilyen rendelkezés mellett a felszabaduló mezőgazdasági ingatlanoknak a 20. §. szabályai szerint megengedett elidegenítése a közérdek szempontjából kettős előnynyel jár: egyfelől hatósági ellenőrzés mellett előmozdítja a mezőgazdasági földbirtokok helyesebb megoszlását, másfelől megoldáshoz segíti a hitbizományok tehermentesítésének annyira nehéz problémáját. Az ily ingó ellenértéknek tehermentesítésre fordításával a felszabaduló vagyon csökken ugyan; ez azonban a részesedésre jogosultakra nézve nem jelent jogfosztást, mert ilyen esetben a törvény tőlük csak azt a reménybeli előnyt, illetőleg annak egy részét vonja el, amelyre nekik az alapítólevél szerint joguk nem volt, amelyben őket csupán ez a törvény kívánta részesíteni s amelynek alapján ők még a vagyon valóságos birtokába nem léptek ; az pedig, aki közülük az alapítólevélen nyugvó hitbizományi várományosi joga alapján utóbb valóban hitbizományi birtokossá válik, a tehermentesítés előnyeit maga is élvezni fogja. A felszabaduló vagyonban kisajátítás és telepítési célra igénybevétel (19. §. ut. bek.) esetében is beállhat olyan változás, amelynek során mezőgazdasági ingatlan helyébe ingó ellenérték lép. Az ellenértéknek a felszabaduló vagyonhoz csatolását ilyenkor is megfelelően biztosítani kell; de viszont indokoltnak látszik ilyenkor is megengedni, hogy ez az ellenérték a hitbizományi kötöttség alatt maradt vagyon tehermentesítésére fordíttassék, ha a felszabadult vagyon még nem szállt át a részesedésre jogosultakra. Olyankor, amikor a hitbizományi birtokos a 8. §-ban említett állagváltoztatást hajtja végre, vagyis a felszabaduló mezőgazdasági ingatlanokat erdőterületre